Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)
2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Torma az orruk alá!" - Egy vidéki élclap, 1882-1892 - 2. rész
Majoinji Lúraui Krix ós Kritx Vállá Salamon úr ANYAGI ALAPOK - TÖKÉLETES INKOGNITO Nehéz felderíteni egy 19. századi újság esetében, így a Tonnánál is, hogy miből tndta fenntartani magát. Vagyis miből fizette a szerkesztő a munkatársakat, a nyomdaköltséget, hogyan tudott úgy gazdálkodni, neki is jusson még annyi amiből, ha kellett akár Gleichenbergben gyógyíttathatta magát. Nem könnyű ezt megállapítani, már csak azért sem, mert ugyan a fejléceken közölték, hogy az előfizetési díj egy esztendőre hat forintot tett ki, de nem tudjuk, hogy összesen hány példányra fizettek elő. Az országos helyzetet tekintve valószínűleg alig egy-két száz példányról lehetett szó. Egy kimutatás szerint 1882-ben, a 20 Magyarországon működő élclap háromszázezer példányban jelent meg, ami átlag 288 példányt jelent számonként, természetesen ebbe beszámítandók, a nagy, országos terjesztésű fővárosi lapok is. 11 Pontosan fordított a helyzet a reklámok, hirdetések esetében. Össze tudjuk számolni, hogy hányan helyezték el hirdetésüket a lapban, de jövedelméről csak annyit tudunk, azok a , jutányos áron" vétettek fel, ahogy a lap fejlécében fogalmazott a szerkesztő. Nem marad más hátra, mint számba vesszük, kik voltak azok, akik pénzért elhelyezett közleményeik fejében anyagaikkal támogatták a lap megjelenését. Az első példányokban Németh Ignác „A szép magyar nőhöz" címzett divat-, vászon- és rövidáru raktár, Hochsinger H. fiai, valamint Schwarz Károly szabómesterek, a Savaria Egyesületi Bútor-, Érc- és Fakoporsó Raktár mellett még a Trieszti Általános Biztosító Társaság (szombathelyi főügynök: Heimler József, Vas megyei főügynök: Pick Henrik, Kiscell) jelentkezett hirdetéssel. ia A későbbiek során aztán Szombathely és több megyei település kereskedői, kézművesei, kocsmárosai, kávéház tulajdonosai, több uradalom gazdái is megjelentették közleményeiket. A lap felívelő szakaszaiban, amikor az oldalszám az eredeti négyről nyolcra (1883) majd tízre (1889) emelkedett, a hirdetések többnyire két oldalt is elfoglaltak. Ez egyrészt mutatja, 33
