Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - MŰHELY - Gál József: Káldy Lajos, az akvarell mestere

kétszer meg Dunaújvárosban. Jártam a vasi és zalai táborokban is, Kőszegen, Zalaegerszegen, az egei-vári várkastélyban. Jók voltak ezek a továbbképzések, sokat tanultam. Két nyarat például arra szántam, hogy megtanuljam és begyakoroljam a csak feketével való festést, a tónusos ábrázolást. Kellemes, jó kollégákkal is megismerkedtem ezeken a nyarakon. Ahogy az író nem az íróasztalának, a festő sem csak a műtermének dolgozik. Hogyan és mikor jelentél meg a város, a megye képzőművészeti életében? A Derkovits Kör és a Munkacsoport tagjaként én is lehetőséget kaptam a csoportos kiállításokon való részvételre már az 1940-es évtized végétől. Ez a szépen induló gyakorlat aztán 1956 után megakadt. Igaz, közös kiállításokra egy-egy képemet még ezután is elfogadták, így rendszeresen szerepelhettem a szokásos tavaszi és őszi tárlatokon, de az önálló kiállítás lehetősége hosszú időre bezárult. Az ok az Alap-tagság hiánya volt. Akik a Képzőművészeti Főiskolát elvégezték, automatikusan megkapták a tagságot, akiknek pedig csak rajztanári végzettsége volt vagy az sem, azok körön kívül rekedtek. Megfelelő támogatás mellett persze ez utóbbiak is Alap-tagok lehettek. Én és még néhányan viszont nemhogy támogatást nem kaptunk, még akadályokat is állítottak elénk. Jól tudom, hogy nem lettél semmilyen csoportnak sem tagja? Jól. Nemcsak a Derkovits Körbe, a Vasi Műhelybe sem invitáltak. Igaz, az utolsó években már hívtak, de én nem tolakodtam, így kívül maradtam. E kis közbevetés utcin térjünk vissza a kiállításokhoz! Az 1980-as évektől lassan oldódott az Alap-tagsághoz való kötődés követelménye. Az első egyéni kiállításomat a TIT-ben rendeztük. Aztán következett az egykori Egészségügyi Szakközépiskola (az Entzbruder!) aulája - ma: a Paragvári Úti Általános Iskola része az épület -; saját iskolám, a Gépipari és a Hevesi - ma: Élelmiszeripari és Földmérő - szakiskolák. Ezeket a félnyílvános bemutatókat követte vejemmel, Klimaj Györggyel közös kiállításunk Könnenden - a két főt már lehetett csoportnak értelmezni! -, amit elvittek Pápára is. Volt egy szerényebb bemutatkozásom Pápai Évával Nürnbergben. is. Az 1990-es évektől kaptam egyre több lehetőséget az egyéni bemutatkozásra, a fővárosban több helyen is (Csili, Marcibányi téri Mi'ívelődési Ház, Pasaréten a Zöldfa utcában). Az egyik legjelentősebb „megjelenésem" 1999ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban volt. Kétszer láthatták munkáimat Székesfehérváron (Öreghegy, Szent István Művelődési Ház), Keszthelyen a Balaton Míizeumban, Gyöngyösön a Helyőrségi Klubban. 1997-ben 75. születésnapomon a Savaria Mxizeum tisztelt meg bemutatkozási lehetőséggel, 2003-ban a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, idén pedig nagy örömömre a Szombathelyi Képtár rendezi meg életmű-kiállításomat. 10