Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Orbán Róbert: Beluszky Pál: Őrség-Vendvidék-Felső-Rába-völgy. Szentgotthárd és környéke

KÖNYVESPOLC BELUSZKY PÁL: ŐRSÉG-VENDVIDÉK-FELSŐRÁBA-VÖLGY. SZENTGOTTHÁRD ÉS KÖRNYÉKE Bp.—Pécs, 2005. 2,07 p. (Dialóg Campus Szakkönyvek. Tájak, Lelepülések, polgárok; 1.) Nehéz helyzetben van a recenzió szerzője, hiszen már a bevezetőben be kell vallania, a könyvvel kapcsolatban számos kételye van. Hasonló mélységű, alapos és igényes tudományos munka még nem jelent meg erről a nyugat-magyarországi területről. Ezen írás szerzőjében mégis kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy egy egységként lehet-e tárgyalni a címben Örség-Vendvidék-Felső-Rába-völgynek nevezett 34 települést. A táji besorolás dilemmáival maga a szerző is hangsúlyosan foglalkozik a bevezetőben. Az első fejezet első mondatában azt is elismeri, hogy ez a vidék „sem természeti földrajzi, sem történeti - néprajzi - etnikai szempontból" nem egységes táj, ennek ellenére indokoltnak látja az együttes tárgyalást. Úgy véli „az országhatár zugába szorult vidéket egységbe préseli az azt három oldalról övező határ", másrészt Szentgotthárd vonzása kiterjed erre a területre. A térséget alkotó három „mikrotáj", a Vendvidék, az Őrség és a Felső-Rába-völgy történeti, táji lehatárolásának problémáival foglalkozik az első fejezet. A lehatárolás, a kisebb tájegységekre tagolás kérdése megjelenik a természeti adottságokat tárgyaló második fejezetben is. 86 oldalt, a könyv teljes terjedelmének 40%-át szenteli a szerző a „Mát formáló múlt" című résznek. Sok-sok adatot felhasználó alapos elemzés. Némi hiányérzetünk csupán a táj középkori történetének ismertetésénél lehet. Az Őrség és Vendvidék 18. század előtti történetéről az elmúlt évtizedben is számos, a korábbi ismereteket árnyaló írás jelent meg, gondolok itt elsősorban Benczik Gyula tanulmányaira. Ezeket a szerző figyelmen kívül hagyta, az irodalomjegyzékben sem találni őket. A történetet taglaló rész természetes módon, elsősorban az Őrségre, a Vendvidékre, illetve Szentgotthárd városra fókuszál. Az említett két tájegység történelmi-néprajzi szempontból determinált, e két tájegységnek van jelentős irodalma. A harmadik „mikrotáj", a Felső-Rába-völgy a korai történetnél szinte elsikkad. Az utóbbi 6 évtizedre visszatekintve érdemes elgondolkodni azon, hogy Szentgotthárd fejlődését mennyiben vetette vissza az az emberi erőforrás veszteség, amelyet a Rába-vidéki németség kitelepítése jelentett. A jelenkor gazdaságföldrajzi viszonyait, népesedési folyamatait elemzi igen részletesen a negyedik fejezet. Az oldalak olvasása közben ismét felme87