Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
1. szám - ADATTÁR - Katona Attila: Fordulat a várospolitikában Szombathelyen, 1885-ben. 1. rész
hogy a polgárok elbizonytalanodtak. Vajon a cím elérése nem jelent-e újabb kiadást? A válasz dodonainak mutatkozott. Ezzel az ügyes válasszal levették a témát a napirendről. Az akkor is nyilvánvalónak tűnt, hogy a város ügyei csak a megyével együtt oldhatók meg. „A város politikai helyzete nem fog sokáig megoldatlan maradni ... a megye hatósága egyáltalán nem hajlandó a városi képviselő testület újjá alakítása alkalmával felmerülhető politikai küzdelmek látványában gyönyörködni, hanem igyekezni fog az eljárást a lehetőleg sietetni.'Azon felül arról sem lehetünk bizonyosak, hogy lesznek, akik ezt az alkalmat is fel igyekeznek használni, hogy a politikai tanaiknak híveket szerezzenek, és hogy mennyire nem kívánatos ez, azt mindnyájan érezzük. E körülményeket kétszeresen figyelmébe ajánljuk mindazoknak, kiket megszoktuk minden küzdelmeinkben. Minden munkákban elől látni, kiket megszoktunk minden nemes és jó igyekezetben követni, és a kikről nem szabad feltételeznünk sem, hogy ily messze kiható városi érdekkel szemben közönyösek akarnának maradni, sőt jól esik a hit, hogy zászlóvivőink ők maradnak." 111 Úgy tűnik a választások előtt az ellenzéki szélbal nem játszotta ki a „törvényhatósági káilyát". Talán azért, maguk sem voltak meggyőződve a könnyű sikerről és az egyértelmű haszonról. Éppen ezéil lehetett, hogy télutón mindkét oldal bölcsen hallgatott a tavaly nyári felvetésekről. A kormánypárti Bertalanffy József írásfüzére egyszerre kívánta lendületbe hozni a helyi liberálisokat, és „csapást mérni" az ellenzékre, a magát vátesznek feltüntető Rusa Kálmán körére. 112 Az alapproblémát, hogy még nem sikerült polgármesterjelöltet állítaniuk, persze nem tudta áthidalni. Erre írta a Vasmegyei Lapokban, hogy a kép még nem tiszta, egyes jelöltek pállok emberei, mások meg befolyásos köröké - azaz további alkuk szükségesek -, a jelszó emígyen hangzott: „Kövesse mindenki meggyőződésének a szavát, a lelkiismeretének a sugallatát." 11 * 1885. március 7-én aztán rendben lezajlottak a választások. A Dunántúl a harmadik kerületben a függetlenségiek győzelméről írt, míg a második kerületben a választási mesterkedéssel magyarázta a vereséget. 114 A másik fél lakonikus tömörséggel jelentette be a győzelmet, de elismerte, hogy a harmadik kerületben az ellenfél emberei - Szabó Ferenc, Pék Ferenc, dr. Tóbisch Ferenc, Lenk Kajetán és Virág Ferenc - „futottak be". A lap inkább a megoldandó feladatokra koncentrált, és arról szólt, hogy végre 6 évre rendeződtek a dolgok. 115 Egy héttel később, 110 már a függetlenségiek magyarázata is olvasható volt: „Vas megye főispánja kimondotta, hogy az ellenzéknek nem szabad győznie. Az ő szava pedig elhat nemcsak a déli és a nyugati vasúti társaságokhoz, hanem a gráczi Schneider, a zsidóság és az építőmesterek fülébe is" 117 S ők pedig „szállították" a szavazatokat, ami mutatta befolyásuk erejét. S talán érthető, hogy akár a pozsonyi vasút, akár a laktanya ügyének az előtérbe állítása nemcsak a város pillanatnyi érdekeit szolgálta, hanem biztos munkahelyeketjelentett a választóknak egy gazdaságilag nehéz korszakban. 118 68
