Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - ADATTÁR - Katona Attila: Fordulat a várospolitikában Szombathelyen, 1885-ben. 1. rész

kent, s a mögötte álló lielyi elitek széthúznak. Megjósolható, a város és neves szülöttjének útjai elválnak, s ez a következő alkalommal be is következett. 1884-ben a volt igazságügy miniszter már illedelmes levélben utasította vissza a jelöltséget: „Az ok amelynél fogva én többé nem vállalkozhatom, önök körében a zászlótartó szerepére, abban fekszik, hogy a szombathelyi választó kerületben ez idő szerint olyan magasra csaptak fel a politikai pártszenvedély hullámai, hogy nekem egész politikai multamat, sőt magán egyéniségemet is meg kellene tagadnom, ha önök felhívásának és várakozásának meg akar'nék felelni. ... Addig, amíg önök, csekély töredék kivételével, ugyanegy politikai táborhoz tartoztak, örömmel és büszkeséggel vállaltam el önök képviseletét a politikai mezején. Az idők változtak. Nem kutatom ennek okait: nem teszik ezért szemrehányást egyik félnek sem. De annyi bizonyos, hogy ha már a testvé?'harcz önök között kikerülhetetlen, a harczban én nem vezetem önöket. Az, hogy én a politikának hozzam áldozatul azt a testvéri viszonyt, amely engem önökhöz füz, az rám nézve az erkölcsi lehetetlenségek sorában tartozik"

1

* A döntés kétségtelen rossz hangulatot szült a helyiekben. A választókörzet megszűnt Horváth Boldizsár hűbérbirtoka lenni.

19 Ettől kezdve valódi verseny alakul ki a mandátumért. Ez csak fokozta a helyi hatalmat gyakorló elitek nehézségét. Új szereplőt kellett keresni. Olyat, aki egyrészt magabiztosan tudja szállítani a mandátumot, másrészt jó lobbistának bizonyul, s képes a város érdekeit hatásosan képviselni. Az előbbi inkább helyi szereplő, az utóbbi inkább a kormányzó elit tagja. Horváth Boldizsár nem bizonyult kitűnő érdekkijárónak, de az sem mondható róla, hogy kapcsolatait ne használta volna sikeresen a település érdekében. Tekintélye és ismertsége elsősorban egykori miniszteri pozíciójából eredt, s jó reputációját később sem játszotta el. 1881 után a város minden választáson új képviselőt küldött a törvényhozásba, 1944-ig! Senkinek sem sikerült két cikluson keresztül birtokolnia a mandátumot. Álláspontom szerint ez több dolgot is érzékeltet. Egyrészt egy folyamatos képviseleti válságot, másrészt a „politikacsinálók" állandó improvizációs kényszerét, harmadsorban a helyiek gyenge konszenzusát és „káderhiányát". S végül, hogy a város érdekeinek az érvényesítését nem a képviselőn keresztül „oldotta" meg, hanem más úton-módon, mindenekelőtt a felsőkormányzati tisztviselők segítségével. (Pl. 1883-tól Széli Ignác belügyi államtitkár lett, éltek is a helyiek a lehetőséggel).

20 Az 1881. évi választási csata közvetlen tanulsága a pártok érdekeinek markánsabb megjelenítése lett. Megjelentek a pártlapok, előbb 1882. február 2-án került a Vasmegyei Lapok fejlécére a „politikai és vegyes tartalmú lap a Vasmegyei Szabadelvű Párt közlönye" felirat. Majd 2 héttel később (február 18-án) napvilágot látott - a politikai társadalmi és közgazdasági lap - a 48-as és függetlenségi párt közlönye, a Dunántúl. Mindkét lapnál megszerveződtek a politikai ellenőrzésre hivatott lap felügyelő bizottságok is.

ai A választási eredmények váltást követeltek a főispáni stallumban is, féléves, kitartó áskálódás után, 1882. július 10-én a „megyefőnöki" székbe az omnipotens Radó Kálmán került.

22 54