Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - IN MEMORIAM - Balogh Péter: Pungor Zoltán emlékezete (1939-2006)

IN MEMÓRIÁM PUNGOR ZOLTÁN EMLÉKEZETE (1939-2006) Pótolhatatlan veszteség érte ez év szeptemberében egyesületünket. Eltávozott közülünk Pungor Zoltán, a honismereti mozgalom és népművelés fáradhatatlan munkása, Csempeszkopács mindenese, a nótás-kedvű tanár, sokunknak ismerőse és barátja. Csempeszkopácson született 1939 őszén második gyermekként. Édesapja a falu megbecsült kovácsa volt, édesanyja a háztartást vezette, s meséivel és énekeivel tette derűssé a család életét. A fiit a falusi iskola elvégzése után a szombathelyi mezőgazdasági technikumban tanult tovább, ahol 1957-ben érettségizett. Az erőszakos tsz-szeivezés elriasztotta a szakmától, ezért 1959-ben beiratkozott az akkor induló Szombathelyi Tanítóképzőbe. Itt írta első figyelemre méltó szakdolgozatát „Vas megye reformkori népművelése" címmel, amelyhez jelentős forráskutatást végzett. Első munkahelye a Berzsenyi Dániel Könyvtár volt, ahol 1962-től 1964-ig dolgozott. Tanítói pályáját Rábakovácsiban kezdte, majd Felsőcsatáron folytatta. 1966-ban sikerült szülőfalujához közelebb keríilnie, mikor a vasszécsenyi általános iskolában kapott állást. Nagyon szeretett tanítani, igazi néptanítói alkat volt. Időközben elvégezte a pécsi tanárképző főiskolán a rajzszakot, s néprajzi stúdiumokat is folytatott. Főiskolai szakdolgozatát „Csempeszkopács románkori templomának műtörténeti ismertetése" címmel írta, amely a Vasi Szemle 1968. évi 2. számában jelent meg. Ezzel a színvonalas és csaknem úttörő jelentőségű munkával végleg eljegyezte magát Csempeszkopács helytörténetével. Vasszécsenyben 1976-ig tanított és szakkört is vezetett. Még ebben az évben Szombathelyre hívták a 405. sz. ipari szakmunkásképzőbe (ma: Puskás Tivadar Szakközépiskola), ahol 1997-ig, nyugdíjba vonulásáig történelmet tanított, de óraadóként még néhány évig tovább oktatott. Itt töltött évei alatt még elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem szakát, mert ismeeteit szüntelenül gyarapítani igyekezett. Hivatástudattal és lelkiismeretesen végzett munkájáért több kitüntetésben részesült, többek közt birtokosa volt a Kiváló Munkáért (1989), a Szombathely Oktatásügyéért (1997) kitüntetéseknek, megkapta a Pável Ágoston Emlékplakettet (1995), a Milleneumi Aranyérmet (2000), a Honismereti Emlékérmet (2004), valamint a Közössé75