Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

2. szám - ADATTÁK - Katona Attila: Fordulat a várospolitikában Szombathelyen, 1885-ben. 2. rész

pessége alapvetően magyar etnikumú volt, ezért fejlődési dinamikája determinálta a vármegyében zajló magyarosítási törekvést is.

55 Egy vonzó, modern magyar város nemcsak a szomszédos ausztriai területek felé lehetett ízléses „kirakati bábú", hanem a formálódó megyei kis körzetekre is. Ha a megye ilyen elánnal támogatja a városfejlesztési programot, akkor az ott zajló folyamatokat ellenőrzése alatt tudja tartani, s képes megakadályozni a város emancipálódását. Erre persze nem sok esély mutatkozott egyrészt a jogi helyzet miatt, másrészt a városi képviselők nem tudtak kitermelni olyan közszereplőt, alti önmagában képes lett volna egy korszerű program megalkotására. (A városi ellenzék nem várospolitikai, hanem közjogi alternatívában gondolkodott.) A szombathelyi képviselők - kereskedők, ügyvédek megmaradtak a saját hétköznapi gondjaiknál. A város vezetőinek a kiválasztása a megye akaratát tükrözte. Bárdossy István szombathelyi főszolgabíróként került a város élére, Grimm Károly pedig az Erdődy család embereként ülhetett a polgármesteri székbe. 1885-ban nagyítóval keresték a jelöltet, s végül, altit találtak az - legalábbis kezdetben - maximálisan teljesítette az elvárásokat.

50 így a két dolog - a program és a személy - mindig külön váltan működött. Ezzel is magyarázható, hogy a folyamatos vezetési válság nem érintette a városfejlesztési elképzeléseket. Brenner Tóbiásig egy polgármester - szám szerint négy - sem töltötte ki a ciklusát! Sőt, inkább kedvezően hatott ez a „kisciklus örvénylés", mert mindegyik szereplő a bizonyítás kényszerével indult, s amikor belefáradt, eluralkodott rajta a letargia, akkor rövidesen távozásra bírták. Az elbátortalanodás mögött az ismert pénzügyi probléma húzódott meg. Minden új fejlesztés újabb tehervállalással, minden beruházás jelentős költségekkel járt. A város az eladósodás irányába tartott, egy olyan korszakban, amikor a községi szinten is a költségvetési egyensúly elmélete tabunak számított. Talán ezekkel a megyei „belenyúlásokkal" magyarázható, hogy outsiderek lettek a város vezetői. Ez termékenyítőén hatott. Itt a kívülről jött civilek-jogászok - uralma működött a gyenge bürokrácia felett. A sor Éhen Gyulával 1902ben zárult, utánuk már belsőleg az apparátus tennelte ki a nitinos várospolitikai vezetőket, mint amilyenek Brenner Tóbiás, Kiskos István, Ujváry Ede és Mészáros Hugó voltak. Ez korántsem bizonyult szerencsés megoldásnak, igaz a szakszerűség növekedett, de a kockázati hajlam és főleg a fantázia elveszett. Nem lehet nem észrevenni, hogy 1885-ben kendtek helyzetbe azok a szereplők, akikre a századfordulón a „nagy szerep várt". Mintha Varasdy Károly „árnyékából" léptek volna elő. Feltűnő, hogy milyen komoly szerepet kapott ekkor Éhen Gyula mint új képviselő, aki egyből tanácsos is lett. (Ez talán a Szabadelvű Pártban betöltött szerepével magyarázható.) A komoly csaták révén pozícióba került Brenner Tóbiás 1914-ig szolgálta a várost. A bezzeg, az utolérendő városok listája nem szerepelt a korabeli lapokban és a városi közgyűlés disputáin, csak érezni lehetett, hogy már régen túlléptek a kőszegi reláción és rejtetten Győr, Sopron és Nagykanizsa modellje bukkant fel, az utóbbi talán a jogi helyzete miatt is fontosabb lehetett.

57 A modem városfejlesztési célok ügyesen átrajzolták a pártszimpátiákat is, ha Szombathelyen ezt a vármegye vezetői kedvezően tudják alakítani, az már 79