Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
2. szám - ADATTÁK - Katona Attila: Fordulat a várospolitikában Szombathelyen, 1885-ben. 2. rész
ban tanuló diákolaiak és az itt dolgozóknak. A két szegény község nem Idvánta az egyesítéssel járó pótadót bevezetni, másrészt félt, hogy kevéske vagyona a városé lesz és a népesség száma miatt alig lesz képviselete a városi közgyűlésben. Már az 1883. november 23-ai közgyűlésen Stirling József indítványozta Operint Szombathelyhez történő csatolását, mire Balogh Gyula azzal toldotta meg az indítványt, hogy kiterjesztette a javaslatot Szentmártonra is. Akkor abban állapodtak meg, hogy a következő gyűlésen foglalkoznak az üggyel, ai decemberben aztán úgy „zárták le", hogy külön-külön tárgyalásokat kezdenek az érintettekkel. aa Úgy tűnik azonban, hogy az eszmecsere félbemaradt. A rendezett tanácsú várost elsősorban mint kriminalisztikai kérdés foglalkoztatta a községek ügye, már korábban megkísérelték a közbiztonsági ellenőrzés kiteijesztését. A közös gondok, például a Perint szabályozása, a hídépítés a patakon, mind olyan téma volt, ami állandósította Óperinttel az együttműködési kényszert. Szentmártonnal a legfőbb gondot a már említett vasúti kijárás jelentette. 5 " Hogy a községegyesítések ügye ilyen gyorsan megoldható lett 1885 nyarán, ahhoz részben a vármegye támogató hozzáállása kellett - a két település a szombathelyi járáshoz tartozott - részben a város nagyvonalúsága, amely biztosította a számarányon felüli politikai képviseletet és méltányosnak mutatkozott az anyagi kondíciókat tekintve is. Varasdy Károly a májusi közgyűlésen jelentette be, hogy a megye támogatja az egyesítést, így az ügy felkenik a belügyminisztériumba^ 4 A 25860/1885. számú belügyminiszteri rendelet értelmében a megállapodás 1885. június l-jén született meg, és 1886. január l-jével lépett életbe. Az egyesség értelmében felemelték a képviselők - 47 virilis és 47 választott. - számát a városban. Operint hat rendes és három pótképviselőt, Szentmárton három rendes és egy pótkép viselőt küldhetett a városi parlamentbe. A tanácsosok számát kettővel bővítették (16 lett), ezt az átmenetiséget 6 évig tartották fenn, akkor területi alapon végleg betagolódtak a városba a községek. 25 A laktanya ügye szintén régóta húzódó probléma volt. A megye több pontján állomásozó egységeket már korábban szerették volna egy helyre koncentrálni. jr A társadalmi, üzleti és nyilvános élet e tényezője - a katonaság."'*'-írta a Vasmegyei Lapok. A nemzeti önállóság megteremtése óta megváltozott a lakosság viszonya a hadsereghez. Egykoron, az elnyomatás éveiben még büszkék voltak arra a helyiek, hogy nem állomásozik itt alakulat, azóta azonban sok minden megváltozott. A városok legtöbbje igényelte katonai egységek elhelyezését. „És a városok ezen eljárása nemcsak hazafias, de egyúttal okszerű és czélirányos is, mert ez előnyök nagyok és számosak, melyek egy vidéki város részére egy katonai helyőrség bírásával összekötvék." s7 A hadsereg jelenléte kedvezően hatott mind a lakás, mind az élelmiszerpiacra. Kőszeg azonban sokat áldozott annak érdekében, hogy továbbra is ott állomásozzanak nagyobb egységek, ezért nehezteltek is a megyeszékhely törekvésére. Az alpokaljai város 1853-ban 24.000 forintot áldozott a katonaság ellátásra és szálláshely építésére, majd 1872-ben 42.000 forintért építetett szálláshelyet számukra. A vasúti szárnyvonal kialakítására pedig 16.000 forintot költött, 74
