Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

2. szám - ADATTÁK - Handler András: Egy horvát bán Szombathelyen. - Ivan Mazuranic (1814-1890) élete és szombathelyi iskolaévei -

juk, liogy a tanár-diák kapcsolaton túli, amolyan atyai-baráti viszony alakult ki közöttük. Vélhetően tanárának hatására kezdett el verseket is írni magyar nyelven a horvát anyanyelvű fiú, melyek közül az első a Búcsúdal címet viselő óda. Menj! S terjeszd kegyesen malasztidat Onnét, ahova ím öszvesereglenek Szent hővel teli a szittyái Minősök, Áldást hintni honunkra menj! Rényed lesz vezetőd! - menteni éltedet Keggyel fogja Hazánk Istene: érte mi Buzgón esdekelünk, míg szelid arcodat Ismét látja ezen vidék. A költeménnyel a Fiumét elhagyó Ürményi Ferenc közjegyzőt búcsúztatta, s szinte sokáig ez volt az egyetlen nyomtatott formában megjelent magyar nyelvű műve. Ennek okát Milorad Zivancevic, az Ivan Mazuranic-monográíia szerzője eképpen magyarázza: „A költő leszármazottai nyilván nem tartották szerencsésnek, hogy a kiegyezés utáni időszakban napvilágot lássanak Mazuranic magyar nyelvű versei, ezért maradtak azok a mai napig kéziratban". A fiumei gimnáziumban végzett kiváló tanulmányi eredményének, és talán a Búcsúdal sikerének köszönhetően magyarországi ösztöndíjra tett szert. Ezek után Császár Ferenc Mazuranicban már leendő utódját látta a katedrán, s Toldy Ferenc akadémikushoz írott levelében erről az elképzeléséről és a megszerzett ösztöndíjról így írt: „... utódom valószínűleg egyik tanítvcinyom lesz .... s pedig tős-gyökeres horvát-olasz fiú, ki egyébként az idén Győrött tanulván, magái a kimondásban tökélyetesíti" * A gimnázium befejeztével az 1833/1834. tanévben tanulmányait Zágrábban (ma: Zagreb, Horvátország) folytatta, majd a már említett ösztöndíjjal a zsebében Magyarországon keresett oktatási intézményt magának. Itteni tartózkodásáról legtöbbet leveleiből tudhatunk meg, melyeket főként bátyjának, Antun (Antal) Mazuranicnak írt. Első, októberben keltezett leveléből kideríti, hogy fent említett tanulmányait a város „drágasága" miatt mégsem Győrött, hanem a szombathelyi Líceumban kezdi meg 1834-ben.

0 Rögtön olvashatjuk azt is, hogy nem zárta a szívébe a várost. ,/1 magyar levegő nem kedvel engem"

7 íita, utalva itt szerzett betegségére, melytől legyengült, továbbá elhagyatottá és kedvetlenné vált. Erről a kedélyvesztett állapotáról a következő mondat taimskodik leginkább: ,J\Iár nyolcadik éve, hogy a világot járom, de az igazat megvallva a tengerparti sziklák után sohasem vcigyódtam annyira, mint most."

H Egy szintén októberben keltezett levelében azonban már két örömteli dologról is beszámolt fivérének. Az első részben írt sorok a horvát irodalomtörténet számára legfontosabbak, ugyanis itt tett említést egyik verséről, mely később meghatározta életpályáját.

9 Mielőtt azonban rátérnék a versre, vessünk pár pillantást a korszak politikai és kulturális helyzetére. Horvátországról, mint államról a 19. század elején még nem beszélhetünk, iigyanis a területileg és állaniigazgatásilag is szétforgácsolt horvát népnek 60