Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
2. szám - ADATTÁK - Bajzik Zsolt: A Vas vármegyei Tarcsafürdő története Trianonig. 1. rész
Az 1830-as években már Vas vármegye közgyűlése is fontosnak tartotta a területén lévő fürdőket. Ezért a közgyűlés foglalkozott azzal, hogy a tárcsái és a sóskúti fürdőkhöz vezető utakat rendbe hozzák, a betegeknek és a vendégeknek megfelelő étkezés legyen biztosítva, melynek figyelésével a járási főszolgabírót bízták meg. 7a Ebben az évben Faniek Dávid a Tudományos Gyűjteményben megjelent ismertetése az ország nevezetesebb fürdői között említette a tárcsái fürdőt is. 7,í Hoffer Ferenc 74 a tárcsái fürdő orvosa 1834-ben Kőszegen kiadott könyvében megjegyezte, hogy a Tárcsa közelében fekvő kis falvak lakói tömegesen látogattak ide, mint fürdővendégek. A falu számos parasztházában is fogadtak fürdővendégeket. A szállások az új- és a régi épületben voltak. Esetenként, a nagytömegű fürdővendég érkezésekor a kastély négy szobáját is kiadták. A forrás közelében lévő fasor és egy sétálóhely vezetett a szomszédos parkba, ahol a vendégek kora reggel már megjelentek. Az istentiszteletet egy kisebb kápolnában tartották. A fürdőtelep és Tárcsa tulajdonosa ekkor Batthyány Kázmér volt, de a fürdőintézet hivatali vezetés alatt állt, és ekkor már készült egy javaslat arra, hogy az intézményt a hozzátartozó gazdasággal együtt bérbe adhassák. A savanyúvíz, illetve a fürdő történetéről is publikált Hoffer, amelyet a későbbiekben sokan félreértelmeztek. A főforrás vize a falusi házak között tört fel és itt állt a fürdő épülete is. Egy kőkoszorú fogta közre a forrást, amely egészen mélyen, kővel kifalazotf és nyitott „oszloptemplom" alatt volt látható. Hoffer szerint a forrás gyógyvízként történő első említését nem lehetett pontosan megállapítani. A tárcsái fürdőintézetet és az ásványvizet a korábbi feldolgozások Pinkafőhöz tették, mint a térképeken egyedül megjelölt helyet, ez a mezőváros azonban 1 óra 7 '" 1 távolságra volt Tárcsától. Hoffer úgy tudta a tárcsái fonásvízről, hogy ott még 60-70 éve egy mocsaras láp volt. Az ingoványos teríilet közelében volt egy nagy égerfa, melynek gyökere alatt fakadt a forrás. Már az akkori időkben is idejártak a falusiak a nehéz nyári munkák idején, és ebben a vízben felüdítették magukat. De nem csak fürödtek, hanem a fonás vizét is itták. Sokan, akik betegek voltak, minden orvosi segítség nélkül meggyógyultak. Ekkor terjedt el annak a híre, hogy a tárcsái víz gyógyerővel rendelkezik. A másik állítás szerint egy disznópásztor beteg csordáját hajtotta ide, amely rövid időn belül meggyógyult. Az állandóan itt turkáló sertések miatt azonban fonás vize nagyon szétterült és kiszellőzött, ami csökkentette annak a gyógy hatását. Ezért kivágták az égerfát, és a fonásvizet földből, kőből épített gáttal tartották meg. A kiömlő víznek az ereje azonban áttörte ezt a gátat. Az 1760-as években a fonás kifolyóhelyét is megásták, és az égerfa mélybenyúló gyökérzetét kivágták. Az így feltárt fonáskürtőt kővel rakták ki, a fonást átalakították. Azon a helyen, ahol 1834-ben az izraeliták épülete állt, ekkor emeltek egy fakunyhót, ahol a forrásvizet felmelegítették, és a szegényeknek ingyenes fürdőhasználatot biztosítottak. Közben felépítettek egy vendéglőt, és 1796 végére megfelelő állapotúvá vált a fürdőhely, olyanná, mint azt 1834-ben Hoffer Ferenc látta. De a fürdőintézetben a komfort, a kényelem még sok kívánnivalót hagyott maga után. 70 42
