Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Nyulásziné Straub Éva: Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből, 1477-1898

tikai kérdéseinek taglalásával, rendkívül tanulságos az egyes folyamodványok ismertetése és a kérvényen szereplő címerkép bemutatása. Kiemelkedő jelentőségű és forrásértékű az a 8 folyamodvány, amelyek alapján kiállított címereslevelek a kötet későbbi fejezetében bemutatásra kerültek. Sajnálatos, hogy a folyamodványokon szereplő rajz és a címereslevélen megfestett kép közötti heraldikai tanulságok levonása kihasználatlan lehetőség maradt. A kiadvány gerincét a Hiteles címereslevelek című fejezet adja. A teljes oldalon látható 46 címer időrendben követi egymást. Mindegyik bemutatott adomány esetén megtudhatjuk, hogy ki a kedvezményezett, amennyiben szerepel az érdemek felsorolása és a címerleírás, akkor annak magyar fordítását is olvashatjuk. Megismerhetjük az oklevél legfontosabb diplomatikai és pecséttani adatait. Az oklevélen szereplő kihirdetési záradék szintén közlésre került, akárcsak azok az adatok, amelyek a kedvezményezett és/vagy leszármazottai Zala megyei kapcsolatáról a megyegyűlési jegyzőkönyvéből és a nemességvizsgálat(ok) irataiból megtudhatóak. Minden ismertetést irodalomjegyzék zár, amely az oklevélre és a családra vonatkozó legfontosabb levéltári forrásokat és a szakirodalmat tartalmazza. Természetesen az oklevelek és ezzel párhuzamosan a címerképek állapota nem mindig tökéletes, a nagyon jó minőségű reprodukció azonban - egykét részlet kivételével - tökéletesen visszaadja az eredeti festmények esztétikai és heraldikai élményét. Külön fejezetben tárgyalják a szerzők a meghamisított okleveleket, amelyből három darabot őriz a Levéltár. Mindegyik oklevél ismertetésénél bemutatják az oldevélnek azt a részét, ahol a hamisítás, azaz az adományozott nevének megváltoztatása látható. A kötettel szemben ez a szerkesztési mód illethető kritikával: sem heraldikailag, sem diplomatikailag nem indokolt a többi oklevéltől való szétválasztása. Családtörténeti szempontból természetesen szükséges annak ismerete, hogy hamisított név szerepel az oklevélben, és fontos annak feltárása, hogy milyen névre adták ki az adományát. Ennek ismerete után az adott oklevél forrásértéke a hamisítás előtti adománylevéllel egyenértékű. A Függelékben azt a hét címereslevelet ismertetik, amely egykor a megyei levéltárban volt, ott lajstromba vették, ma azonban lelőhelye ismeretlen. Csak remélni lehet, hogy a kiadvány elősegíti ezek őrzőhelyének feltárását. A kötetet rövidítésjegyzék és földrajzi névmutató zárja, a címerszerzők névmutatója itt elmaradt, hiszen a tartalomjegyzék tartalmazza az erre vonatkozó adatokat. Az olvasó egy jól szerkesztett, sok információt tartalmazó, reprezentatív kivitelezésű albumot vehet kézbe, amelynek szerzői Bilkei Irén, Kapiller Imre és Molnár András. Reméljük, hogy a jövőben több megyei levéltár hasonló jellegű kiadványát forgathatjuk a levéltáros szakma, a történelem segédtudományai művelői és az esztétikai élményt kedvelők örömére. NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA 86