Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Illés Péter: Káldy Lajos: Borospincék dicsérete

Káldy Lajos: Petömihályja ábrázolások nagyon is fontos, lényegi, megkerülhetetlen közös eleme maga a megjelenített tárgy, pontosabban annak megléte. Ebben az esetben a megörökítés szándéka nem „csak" a gyönyörködtetés, ami egy akvarellfestőtől alapvetően elvárható, hanem az archiválás is. Utóbbi elvileg csakugyan a világjelenségeit megérteni kívánó tudós ember magatartására utal. De ez a dokumentarista gyakorlat nem az elemzés irányát hangsúlyozza, inkább magára hagy a „keretbe foglalt" látvány szemlélésében, befogadásában. Káldy Lajos, az akvarellfestő, képes megörökített tárgyát esztétikai többlettel közös értékké avatni, majd ilyen formán tovább éltetni. így lesz munkája minden okoskodásnál időt állóbb, végül is értékesebb. A hatás nem az érvelésben van, nem szavak, és még csak nem is szóképek akarnak meggyőzni. Az örök üzenet hordozója a festett-rajzolt kép, valójában itt a jel-kép. A „borospince" letűnt életvilágok, léthelyzetek szimbólumává vált. Talán mert a magyar tájon élő emberek lelkében rejtekező olyan belső képek objektivációja, mely egyben nem elválasztható magától a biztonságos menedék, az otthon, a haza fogalmaitól sem. Elképesztő a felismerés, hogy ezek az épületek, helyek, melankolikus, romos magára hagyatottságukban is szépek lehetnek. De csak a múlt iránt alázattal közelítő embernek - mint Káldy Lajos. Biztos vagyok benne, hogy képeit még akkor is sokan fogják örömmel szemlélni, mikor a velük egy időben született, a témába vágó tudományos írásokat csak nagyon kevesen olvassák majd újra. Kit tudja, lehet, hogy Győrött, a belvárosban, a Szürkebarát falain is túlélve minket. ILLÉS PÉTER 89