Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

1. szám - ADATTÁR - Horváth Sándor: A jegyzőképzés kezdetei Szombathelyen

A zökkenőmentes tanfolyamindítást Vas vármegye alispánja és Szombat­hely város polgármestere - az előbbi a nagyterem használatával; az utóbbi pa­dokkal, felszerelési tárgyakkal, tűzifával - segítették elő. 12 Az megnyitó után, délután, előadással kezdődött meg az oktatás. A taní­tás mindig munkanapokon, délután volt, mégpedig 2-5 óráig, vagy 6 óráig. Az előadásokat a megyeháza nagytermében, a szemináriumi foglalkozásokat a „Dimicante" két emeleti helyiségében tartották, amelyeket Éhen Gyula pol­gármester rendeztetett be padokkal és bútorokkal. A fűtéshez pedig ttízifát adományozott a város. 13 Szállásról és étkezésről a hallgatók maguk gondoskodtak, de már kezdet­ben felmerült az internátus és konyha - tápintézet - felállításának gondolata. Bár az első tanévi felvételeknél az iskolai végzettségtől eltekintette, az 52 jelentkezőből csak 45 főt vettek fel. Előadói értekezlet bírálta el a tandíjmen­tességet. A 45 hallgató közül 30-an vehették igénybe a kedvezményt. Ösztöndí­jat, államsegélyt a későbbiekben tanúsított szorgalomtól és tanulmányi ered­ménytől tették függővé. 14 Az egy-egy félévre szóló tandíj 20 korona volt, amit tanévkezdéskor vagy a félévi vizsgák után kellett egyösszegben befizetni. Életkoruknál fogva a hallgatók zöme katonaköteles volt, ezért a zavarta­lan tanulás érdekében a tanfolyam vezetősége szolgálathalasztást kért szá­mukra. Már az első tanévben öt hallgató ügyében jártak így el, akiknek októ­ber l-jén kellett volna bevonulniok. 15 A tan folyam indítás nehézségeit a vármegye és a város vezetői hamar le­küzdötték. Október elejére - átmeneti intézkedésként - Éhen Gyula polgár­mester engedélyezte a hallgatóknak a városi népkonyhán történő étkezést. Együtt érzett a nagyobbrészt szegényebb sorsú hallgatók helyzetével, melyet a tanfolyam igazgatója átiratában így fogalmazott meg: „... kiknek megélheté­se a Szombathely városban uralkodó drágaság mellett a legnagyobb mérték­ben meg van nehezítve. E szegénysorsú hallgatók helyzete nagyban meg­könnyítették, ha részükre jutányosán lehetne együttes étkezést biztosítani." 10 Megnyugtató megoldásként közös étkező kialakítása volt a cél, a belügy­minisztérium segítségével és anyagi hozzájárulásával. így ebédlőt létesítettek a Vasmegyei Casinó épületének földszintjén, ahol havi 25 koronáért naponta ebédet (3 tál) és vacsorát (1 tál) kaptak az oktatóttak. A szegény sorsúakat kedvezményekkel támogatták itt is. 17 A félévi vizsgák 1901. január 21. és 26. között zajlottak. A vizsgabizottsá­gok elnökei az igazgató és az igazgatóhelyettes, a kérdezők az előadók voltak. A 43 hallgatóból 40-en feleltek meg, három főnek febniár végéig pótbeszámolót kellett tennie. 18 A második félévben külön rendelet alapján ötórás mentőtanfo­lyamot (elsősegély) szerveztek. Mivel ekkor még nem nníködött mentőegyesü­let Szombathelyen, ezért előadóról a budapesti szervezet útján gondoskodtak. 10 Hasonló módon került sor a második félévben a tűzoltótanfolyam lebo­nyolítására is. Az elsőt, 1901. április 14-től június 2-ig, vasárnaponként, dél­előtt 9 és 12 óra között valósították meg. A 8x3 órás - elméleti, gyakorlati ­foglalkozásokat Barabás István vasvári és Szabó Gyula kismartoni (ma: Eisenstadt, Ausztria) tíízoltóparancsnokok vezették. 20 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom