Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

4. szám - Zsámboki Árpád: „Értékednek úgy tudsz örülni csak, Ha vele a világ is gazdagabb." - Emlékező sorok Kuntár Lajosra (1914-2005) -

településeken felderítette a falusi mesemondókat, hangszalagra rögzítette a gyűjtött értékeket és feldolgozva közkinccsé tette. Létrehozta a Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösséget, amely szellemi kerete, Idadója lett gyűjtőmunkájának, és rövidesen két kötetet is közreadott a legszebb vasi népmesékből. „A furfangos tilinkó" című gyűjtése 1955-ben, „Az aranyrózsafa" című gyűjteménye 1957-ben látott napvilágot (a 2. kiadását a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette meg ugyanabban az évben, a 3. kiadást 80. születésnapjára a Vas Megyei Honismereti Egyesület és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ adta ki). A könyvek „nyereségéből" megjelenteti a „Szombathelyi könyvnyomdászat története" című könyvét is. 90. születésnapjára jelentette meg a Magyar Nyugat Könyvkiadó „A bűvös ládikó" című, Füzesi Zsuzsa grafikusművész rajzaival illusztrált népmesei gyűjteményét. Az általa szépnek talált könyvtárosi hivatásról kevesebbet tudunk, de egy biztos: szellemi készenlétét, megalapozott széles ismeretanyagát e hivatásából merítette, s ha „menedéket" kellett keresnie élete nehéz szakaszaiban, ott, a könyvek társaságában biztosan megtalálta. Az olvasás szeretete kutatói és írásszenvedélyére is jótékonyan hatott. A könyvtárosi hivatását - bár megszakításokkal végezte - mindig fontosnak tartotta, ezt igazolja, hogy 1961-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtáros-történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett, és „Szombathely könyv- és könyvtári kultúrája" című disszertációja és summa cum laude minősítéssel végzett szigorlatával 1964-ben bölcsészdoktorrá avatták. Sorsa úgy hozta, hogy 1967-ben politikai üldözöttként visszahelyezték a megyei könyvtárba, majd 1971-ben átkerült a Vas Megyei Pedagógus Továbbképző Intézetbe, iskolai könyvtári szakfelügyelőnek. E munkakörben 8 éven át dolgozott felelős hivatástudattal, segítette megalapozni a korszerű pedagógiai könyvtári-szakmai szolgáltatást az intézeten belül. Okosan, kitartóan érvelt megyeszerte az iskolai könyvtárak szerepének kiteljesítése érdekében a fenntartóknál, iskolavezetőknél. Az iskolákat járva újra felfedezhette a hajdani néptanítói barátokat, a falusi kultúra szerény munkatársait, megtapasztalhatta a kisiskolák mindennapi gondjait és segíthette az olvasói mozgalmak, a gyermek olvasótáborok népszerűsítését, életben-tartását. A megye népművelésének fejlődésében, fejlesztésében is jelentős alapozó szerepet vállalt. 1960-ban megbízták a Vas Megyei Népmiivelési Tanácsadó vezetésével, amelyet igen komoly, felelősségteljes küldetésnek fogott fel. Egységes népművelési szemlélete hozzásegítette ahhoz, hogy az új intézményt országosan is ismert módszertani műhellyé formálta, megteremtette azokat az alapokat Vas megyében, amelyekre az 1970-1980-as években építhetett a közművelődés irányítása és a művelődésotthoni intézményhálózat. Élethivatásává vált a művelődésügy, a közművelődés szolgálata. Nem kétséges, hogy az 1962-ben induló népművelő-könyvtáros felsőfokú szakképzés8