Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

1. szám - MŰHELY - Simola Ferenc: Egy néptanító életútja. - A tudás és a műveltség szerepe dr. Horváth Sándor életpályáján -

Elismert és díjazott iskolaigazgatói sikerei nyomán, 1964-től a volt jegyzőiskola épületében újraindult Tanácsakadémiának, illetve az Államigazgatási Főiskolának lett a tanára, ahol azután már igazgatóként adta át feladatkörét az utódjának. 1982-től 1990-ig - már nyugdíjasként - az ELTE Jogi Továbbképző Intézet nyugat-dunántúli tagozatát vezette, szombathelyi székhellyel. Közben óraadó tanár volt a Berzsenyi Dániel Főiskolán, amelyet mint felsőfokú tanítóképzőt 1958-ban, kezdeményezésére Szombathelyen létesítettek. Horváth Sándor eddigi életútjának e rövid áttekintéséből is kivehető, hogy mozgalmas évtizedei voltak. Mindezek folyamatában volt érzéke, energiája aira is, hogy tapasztalatait, észrevételeit írásokban is közreadja, s nyugdíjasként ideje egyrészét ma is kutatásokra, publikálásra fordítja, elsősorban helytörténeti területen. Nem érezte néha azt, hogy környezetéhez képest túlságosan is aktív volt, előrement, mivel nap mint nap, a gáncsok, sikertelenségek ellenére is lelkesedéssel vetette bele magát a tanulásba, tanításba, a közéletbe. Persze éreztem ilyeneket, de egész pályafutásom vezérlője az volt, amit tanítói eskümben megfogadtam. Ezen iránytű segítségével tudtam - igaz néha nem egykönnyen - eligazodni a társadalmi-hivatali közéletben. Időnként mi volt a legnehezebb? Talán az, ami ma is tapasztalható. Nehéz az emberek egyrészét -saját érdekükben is - rábírni a tanulásra, a megújulásra, az új befogadására. Engem állandóan az vezérelt, hogy a minél több általános- és szakismeret megszerzése, átadása olyan érték, amely törvényszerűen előreviszi úgy az egyént, mint a társadalmat. Minden erény közül, amellyel egymást s önmagunkat felruházzuk, az állandó tanulás és műveltség a legnagyszerűbb. A nemzet, a magyarság felemelkedésének útja a tanulás. A tudományokból kell minél többet begyűjtve tőkét teremteni, kamatoztatni. A forintban ki nem fejezhető szellemi kincsek örökkévalóak. Ezt nem veheti, veszítheti el senki. Ez a fő kulcsa annak, hogy a mindenkori fiatalokfelnőttek előtt kinyíljon a világ. Ez volt tevékenységem célja, tartalma, amely mellett a viharos évek, évtizedek, a nagy változások-váltások közepette is végig kitartottam. Számomra nagy öröm és elégtétel, hogy szerény lehetőségeim szerint - pl. Bajánsenyén az általános, Szombathelyen a szakérettségis kollégiumból s a paragvári iskolából - nagyon sok fiatalt elindíthattam ezen az úton. Ezt családom odaadó támogatásával, végig Vas megyében tehettem. A 80 éves dr. Horváth Sándor ma sem pihen. Kutat, ír, kertészkedik, segíti családját, unokáit. Házi levéltárában, a tanítói, tanári és a jogi oklevelek mellett, ott van már az aranydiploma is. Munkásságát közelebbről ismerők pedig tudják, hogy ezek között található egy láthatatlan diploma is. Az, amelyet tanítványai, követői, tisztelői állítottak ki a Vas megyében majd hat évtizeden át kifejtett tevékenységéért. 24