Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - ADATTÁR - Lőcsei Péter: A pécsi doktorandus. - Fodor Henrik emlékei Weöres Sándorról -

Tóth László. Utóbbi a heraldikától a bizánci történelemig, sok mindent tanított. Konzultánsként a bencés rendi Klemm Antal nyelvtörténészre emlékezem. Weöres Sándor doktori disszertációja nyomtatásban is megjelent. Akkor ez általános szokás volt. Aki megengedhette magának anyagilag, az kiad­ta. Sanyi helyzete annyiban tért el a szokásostól, hogy dolgozata a Pannóniában és önállóan is megjelent. 12 Kaptam tőle egy dedikált példányt: .^Fodor Henrik­nek barátsággal emlékül Weöres Sanyi. Pécs, 1939. okt. 17." Hogy alakult kapcsolatuk a doktorálás után? Találkoztunk néhányszor, de rendszeres kapcsolatról nem beszélhetek. Vala­mikor 1940 táján bejött hozzám, a könyvtárba, és kérdezte, hogy nem tudnék-e szerezni neki valamilyen állást. Akkoriban hallottam arról, hogy Székesfehérvá­ron keresnek szakképzett könyvtárost. Ajánlottam is neki, de ő akkor még Pé­csett akart maradni. Nem is pályázta meg. Én rövidesen Kőszegre kerültem a bencés gimnáziumba. Ott barátkoztam össze Rezek Sándor Románnal. O ak­kortájt már komolyan foglalkozott esztétikai, filozófiai, irodalomtörténeti kérdé­sekkel. Versei is megjelentek a katolikus folyóiratokban és másutt is. A Pannonhalmi Szemlében, a Sorsunkban és az írott Kőben találkoztam az írásaival. Kritikákat írt. Később több fordítása is megjelent. Levelezett Weöres Sanyi­val. Hajói tudom, kéziratai Dél-Amerikából Pannonhalmára kerültek. Lehet, hogy Sándor levelei is megőrződtek ott. [2004 júliusában felkerestem a ben­cés apátság kézirattárát; a tekintélyes mennyiségű Rezek S. Román-hagya­tékban nem találtam meg ezeket a leveleket. LP] Visszatérve Sanyira: ő to­vább maradt Pécsett, mint én. Egy darabig a könyvtárat szervezte. Aztán 1943-ban hazament Csöngére. Váltottunk néhány levelet és lapot is, de ezek időközben elkallódtak. Hoztam egy apró meglepetést. A Vas Megyei Levéltárban megtaláltam ta­nár úr egyik levelezőlapját, amelyet 1941 őszén írt Weöres Sándornak: „Kedves Sanyi! Ne haragudj, hogy búcsúzás nélkül kellett eltávoznom, dehát ez az élet pa­rancsa. Kedves Nándor Bátyámat köszöntöm. Ha Szombathelyre jössz, ír­jad meg s átmegyek egy kis eszmecserére. Makay Guszti bátyámat, Csor­ba Győzőt, Holler Bandit és a jól táplált »költő« bajtársat: Harcost Veled együtt szeretettel öleli barátod: Henrik Kőszeg, 1941. DK. 29." Es a címzése: ,JMagyságos Dr. Weöres Sándor úrnak; egyet, könyvtáros Pécs, Szepesy-u. 3." Ez tényleg váratlan meglepetés. 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom