Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - Söptei Imre: Egy majdnem ismeretlen levél Berzsenyi Lénárdtól

mizsnává válik. Melyet önérzetű, magát becsülő ember csak azon esetben és addig fogadhat el, ha betegség, kórosság vagy legjobb akarat mellett keresethiány végett, a legvégsőre jutott, és míg a vett segély által abból ismét ki vergődhetett. Meggyőződésem továbbá, hogy ha a jótétemény ékkel visszaélni, és talán száműzött, de honn lévő érdemesebb bajtársainkat megcsalni nem akarjuk: igyekeznünk kell magunknak hatáskört, és ez által becsülettel szerzett, habár csak szűk éltető forrást teremteni, míg jobbat reményelve. de a legrosszabbra is elkészülve, a megváltó óra kinél előbb, kinél utóbb beköszönt. Ezen hitvallásom s meggyőződésem át tekintése után, remélem helyeselni fogod feljebb kimondott határozatomat s engedni fogsz jövőre az úgy nevezett úrtól tanult imádságban foglalt nekem is azon kérésemre »és ne vígy minket a kísértésbe«. Az én mostan elzárkózott, különben is nem irigylendő életem /ha általában még életnek lehet azt oly embernél mondani, ki jobbat is élvezett/ anyagi tekintetben még 2,-3 esztendőre biztosítva van. Mely idő alatt sok víz lefolyik a Dunán. Ezen idő lefolyásával, mi történik velem /ha még élek/ nem tudom, de annyit tudok, hogy ezen magányos tenyészélet is kedvesebb előttem, mint valamely érdemtelenül rám ruházott jótétemény által elöl időzött jobblét, melyet nyomói ú bókokkal és hajlongcisokkal volnék kénytelen leszolgálni. Vagy, ha teszem egyébiránt, akármely tisztes társaságba is valakiről fel kellene tennem, hogy azon gondolatra jöhetett »ez is csak más kegyelme által tengődik«, és van azon helyzetbe, hogy ily körben megjelenhet. Azt azonban megígérem, hogy ha netalán valami oly alkalmazás volna számomra kifürkészhető, melyben cselekvésem és hozzájárulásom, által javíthatnék állásomon, azt elfogadnám, habár e részben tett kétszeri kísérletem következtébe azt kell hinnem, hogy a mostani nemzedék jellemétől és felfogásmódjától nagyon is elmaradtam. Azonkívül életkorom és gyakori csúzos állapotom még ezen kilátás esetére is félékennyé tennének a választásban. Továbbá, ha eltalálnék betegesedni, vagy akármi nem reménylett módon végínségre jutnék, magam szólítalak felajánlott szívességed teljesítésére. Addig is, ha szabad volna véleményt adnom, odanyilatkozván, keressetek érdemes egyéneket, habár az alsóbb sorokban is, kik jutalom képességeket be tudják bizonyítani, s a jótétet pirulás nélkül elfogadhatják. Igyekezzetek többeken, habár nem oly dúsan segíteni. Részemről bátorkodtak Szibenliszt János volt őrnagyunhxi figyelmeztetni, ki előbb Kőszegen felesége után élvén, miután ez mindenéből kifogyott, maga. több gyermekek atyja, miután az ágyúgolyó által megroncsolt kairal jelentékenyebb munkcira alkalmatlan. Somogyba Markovits Adolf volt ezredbeli pajtásának kegyelméből kénytelen tengetni életét. Isten veled, jelentsd kézcsókomat az asszonyságnál, nagyon tisztelt nődnél és alkalmilag üdvözletemet Horváth Elek és Kotzor Dániel barátainknak. Vedd még egyszer hálás köszönetét jó szándékodért, és tartsd meg továbbra is bizodalmas barátságodban tégedet tisztelő barátodat Berzsenyi Lénárdot." 9