Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)
2. szám - Söptei Imre: Egy majdnem ismeretlen levél Berzsenyi Lénárdtól
A különleges elbánás okaként szolgálhatott a szereplők előélete, többnyire 1849-ben elítélt honvédtisztek voltak, akik közül többen szerepet vállaltak az 1861. évi rövid alkotmányos időszak megyei közigazgatásának vezetésében is, aminek következményeként őket az országos hatóságok is nyilvántartották, mint veszélyes politikai elemeket. Ezt bizonyítja egy valószínűleg helyi, de, mint kiderült, mégsem a legjobban értesült feljelentés alapján, még 1862-ben gróf Forgách Antal magyar királyi udvari kancellár által elrendelt vizsgálat. Bejelentést kaptak ugyanis, hogy Szombathelyen „nagy tevékenységű" honvédtoborzó bizottság működik, amely a Zöldfa vendéglőben tartotta értekezleteit. Ennek tagjai zömmel a kemenesaljai, köztudottan hazafias érzékim ellenzékiek voltak. Közöttük voltak valós személyek is, mint Vidos Dániel „1848-as nemzetőr parancsnok", „Góth Ferkó" csöngei lelkész, Horváth Elek csöngei birtokos, a többiek azonban megfoghatatlannak tűnnek, akiket elképzelhető, hogy csak a bejelentő talált ki, emelvén híreinek értékét. A vizsgálat elakadt, nem jutott kézzelfogható eredményre, mivel felsőbb intézményekhez küldött jelentés nem készült róla. 7 A Vidos Mártonnál talált leveleket, lefoglalásukat követően Szombathelyre, a főispáni helytartó hivatalába juttatták, ezek alapján Zichy Hermann az első alispánt, Schlamatinger Andrást utasította az ügy kivizsgálására és Vidos kihallgatására. Az erről felvett jegyzőkönyv és a levelek tüzetesebb átolvasása után Schlamatinger arra a következtetésre jutott, hogy a feltételezett titkos egyesület mégsem létezik. A volt honvédek segélyezésére 1861-ben alapított társulatot, az akkor működött pénztárral együtt, még az alkotmányos viszonyok felszámolásakor hivatalosan megszüntették, az ezt követő segélyezés csak baráti szinten, néhány önkéntes adakozó segítségével történhetett. Terhelő csak Berzsenyi levele lehetett, mert Széli még 1861. július 27én, tehát a provizórikus időszak előtt folyamodott segítségért, az akkor, ha nem is szabályosan - központi megerősítést nem kaptak - de eltűrten működő egyesület vezetőségéhez, gr. Szapáry Antal elnökhöz és szentgyörgyi Horváth László alelnökhöz, Vidos Márton közvetítésével. Berzsenyi viszont már 1863 augusztusában hárította el a felajánlott segítséget. Vidos értesülvén, hogy az egykori olmützi fogoly Somogyból Vas vármegyébe hazatért és Nemesmagasiba költözve szűkös anyagi viszonyok között élt, egy Spissits nevíí emberen keresztül - akitől egyébként a hírt is vette - üzent, hogy tehetős ismerőseivel közösen segítséget nyújtanának neki. Az alább ismertetett levelében ezt köszönettel, de visszautasította Berzsenyi Lénárd. 8 „N[eme]s Magasi Auguszt [us] 29én 1863. TISZTELT BARÁTOM! A múlt szerdán, folyó hó 26-án Dömölkön tartott esperesi gyűlésből Elek Öcsém meg érkezvén, tőled számomra üdvözletet s bizonyos segélypénzről tudósítást hozott, melyet részemre kieszközöltél volna, s melyet rövid idő múlva alkalmilag kezeimre juttatandó lennél. 7
