Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)
1. szám - KÖNYVESPOLC - Simola Ferenc: Kuntár Lajos: A véres Don
rétének birtokában, és nem önként indult el erre az útra. Hanem úgy, hogy neki, a soktízezernyi harcolóhoz hasonlóan, most az a feladata, hogy a kapott parancsnak megfelelően cselekedjen és katona-újságíróként is - amolyan vagyok olyan legény módon - álljon helyt. A szerző soraiból kitűnik, őszinte érdeklődéssel fordult az új helyzet adta események, és elsősorban és mindvégig, a bajtársai, az emberek felé. Majd újságírói mesterségének szabályai szerint megpróbálta átlátni a lokális jelenségeket, megérteni és közreadni az ott látottakat. S ezek által ráirányítani a figyelmet a fronton történtekre. Legfőképpen a harcoló, szenvedő, embertelen körülmények között élő, hazájuktól és családjuktól elszakadt férfiak élethalálharcára. Azaz közvetíteni a látottakat, értelmezni és megragadni a jellegzetes pillanatokat. Mindenek előtt optimistán tükrözni a bajtársiasságot, a fronton tanúsított hősi magatartásokat. Azt, hogy akik ott kint vannak - azok a magyar katonai hagyományok szellemében - becsülettel teljesítik az elvárásokat. Mindezekhez, mint az a leírtakból kiérezhető, Kuntár Lajosnak - rendfokozatától le- és felfelé egyaránt - megvolt a jó kapcsolatteremtő és megfigyelő készsége, veleérző, a beszélgetések fonalának kézben tartó - azt olvasmányos formában kivetítő - képessége. Továbbá - a nem rejtegetett félelmei mellett is - az a belső szakmai fegyelmezettsége, hogy az életveszélyes helyzetek, a borzalmak közepette is, neki - önmagára és másokra figyelve - az a feladata, hogy pontosan jegyzeteljen és tudósítson a történtekről. A látottak nyomán született meg a könyvben közreadott - eredeti látásmódot tükröző - és/de megszűrt anyag, amelyben reálisan - s az azóta eltelt évtizedek által ez igazoltan állítható -, propagandisztikus túlzások és mellékzöngék nélkül, abból adott vissza, amit tapasztalt. (A tényekhez tartozik, hogy a frontról származó, vagy oda érkező minden hír kellő ellenőrzésen esett át. A magánlevelek is. A nemkívánatosnak ítélt információk - titokvédelmi, de politikai okok miatt is - nem juthattak el a címzetthez. A haditudósítót is kötötték a szigorúan szabályozott titoktartási kötelezettségek. A fronton csak oda mehetett, ahová engedélyt kapott, s írásai is csak ennek alapján jelenhettek meg.) Azt, hogy a poklok poklában félelmekkel, otthon utáni vágyakozással teli érzelmekkel-reményekkel küzdöttek a parancsot teljesítő katonák. Karakteres írásaiból kiérződik, hogy egész lényével átadta magát az első vonalakban küzdő, a legförtelmesebb hulla és halálszag között harcoló katonákat méltató, azokban hősöket látó érzelmeinek. írásai ezzel válnak hitelessé. A hatvan évvel ezelőtt írt, lírai elemekkel is átszőtt, feszült helyzeteket oldó, nem egyszer naiv romantikát is tükröző, de a nagyon emberi kapcsolatokat híven visszaadó riportkönyv egésze, olvasóját szinte oda-bele vonja az adott helyzetekbe. Azzal is, hogy történetei poentírozottak. A földiekkel, vasiakkal való találkozások, egy hadifogoly kihallgatása, a sebesülttel való beszélgetés, a Don folyó ködfátylának halotti lepelhez való hasonlítása, a vitézség és a lelki szégyen összevetése, az orosz templom sorsa, vagy amikor a jajok és utolsó sóhajok fagynak meg... És abban is, amikor le89
