Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - MŰHELY - Salamon Nándor: „Rend, mívesség, gondolati sokrétűség". - Vértesi Péter pályarajza, a 65. év ürügyén -

negyed százada Kulcsár János, az avatott mester, az anyagi-tárgyi feltételek és a társadalmi megrendelés hiányával magyarázta.

1 Iskolázott, jól felkészült festőket ugyan említhetünk - első sorban Burány Nándorra, Radnóti Kovács Árpádra, Jaksa Istvánra gondolunk -, akik alkotómunkájuk mellett kitűnő tehetségápolást végeztek. Ismert, hogy a magyar művészetet gazdagító festők, szobrászok, iparművészek sora kelt szárnyra szabadiskoláikból, szakköreikből. Nagyobb hányaduk főiskolai tanulmányait bevégezve, szétszóródott országba-világba, de a szülőföldre visszatérők szemlélete, munkássága sem okozott áttörést. Kimutatható, arcélt alakító hatást Vértesi Péter hazatéréséig senki nem tudott kifejteni. Érvényes ez - eltérő okból - a más vidékről ide települt, vagy ideig-óráig itt tevékenykedő mesterekre is. Megkerülhetetlen tény, hogy a frissen diplomázott festő nemcsak közvetítője volt az akkor csak megtűrt európai iskolás szellemnek, egyúttal a katalizátor szerepét is felvállalta az újabb irányzatok elterjesztésében. A tradicionális művészetfelfogást meghaladó, elvontabb, szerkezetesebb képépítés eszméjének terjesztéséhez társakat és útkeresőket, meg szervezeti formát is talált. A Vasi Műhely hosszú ideig őrizte életképességét,

2 igencsak formát szabott a helyi miívészetnek s hatása mai napig felismerhető az elhunyt Simon Iván és a jelenleg is aktív Marosfalvi Antal, Biczó Antal és mások munkáin, akik körében sokáig a „primus inter pares" szerepét töltötte be.

3 Ez akkor is igaz, ha tudjuk, látjuk, elfogadjuk az ettől eltérő szemléletű, más míívészi eszményeket, kifejezési módokat követő irányok - hagyományos természetelvit és még újabb utakat választók - helyben kiteljesedő munkásságát. Aláhúzva egyúttal, hogy az eltérés formai s még véletlenül sem tekintjük minőséget meghatározó, eldöntő tanúsítványnak. Vértesi Péter akár tősgyökeres szombathelyinek is tekinthető, hiszen innét indult a főiskolára s visszatérve, itt alapított családot, teremtett otthont, épített életművet. Nem tett nagy utazásokat, jórészt beérte a szigligeti élményszerzés lehetőségével, néhány művésztelepi „kimozdulással". Nem tolongott a kiállítóhelyeken sem, hogy képeit befogadják. Vitte, ha hívták! Tucatnyinál alig több önálló tárlata nyílt s a befogadó városok körének átmérője - az egyetlen fővárosit leszámítva! - sem nyújtózik a régió határain túlra. Mindez arra utal, hogy - bár miíveivel mindig magasabbra, a tökéletesség felé tört -, világformáló vágyainak terét a maga tudott lehetőségeihez igazította, ha nem is adta föl a nagyobb ismertség esélyét: „El egy igény bennem, hogy kilépjek a megyei keretek Arözü/".

4 Pályája azonban távolabbról indult. A Zselic nyúlványai között megbúvó, erdős, tavas, patakos, rétes határú Bárdudvardnokon írták be az anyakönyvbe, de valójában a parkban ma is álló lipótfai kastélyban született 1938. november 8-án. Anyai nagyapja neves földbirtokos volt. Mezőgazdasági akadémiát végzett apja nyugtalan természetíí, gazdálkodással próbálkozó ember. Földbérlőként ismerték Szombathelyen, ahová 1941-ben költözött családjával. A helyi mezőgazdasági kamarában, később a kisgazda pártban töltött be tisztséget. 38