Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - Németh Tibor: A költőfejedelem és a szürke eminenciás. - Berzsenyi Dániel és Kis János párhuzamos életrajza -

gem ugyan olly egészséggel van meg áldva mellyel megelégedhetem, de minda' mellett a' vele természetileg együtt járó erőtlenség csaknem egészen hivatalbeli munkáim véghezvitelére szorít, 's szerencsésnek kell tartanom magamat hogy csak azokat is véghez vihetem. Illy állapotban körülményeim ana indnek, hogy a' rendes tagságról lemondjak 's helyemet fiatalabbnak s ügyesebbnek engedjem által; s ezen intésnek nem sokára fogok is engedni."

66 Életének utolsó éveiben fogott hozzá emlékezéseinek megírásához, amely az irodalmi emlékiratok műfajában értékes helyet foglal el. Mintájaként Kazinczy „Pályám emlékezete" című művének részletei szolgálhattak - 1828ban jelentek meg részletei a Tudományos Gyííjteményben

67 -, majd Toldy Ferenc ösztönzésére kezdett hozzá 1842-ben. A mű három fő része: élete története, írói pályája és superintendensi tevékenysége. 1845 végén egy pesti hírlapban halálhíre látott napvilágot. Ennek kapcsán János fiának december 15-én írt levelében így fogalmazott: ,

r

Az ugyan nem igaz, hogy meghaltam volna, de az ugyan igaz hogy egészséges nem vagyok, mert sem a dolgozáshoz kedvem, sem az evéshez Ízlésem nincsen. Természet szerint igen nagyon óhajtom egészségemnek jobbra fordulását vagy egészségi bajlódásom végét. "

m Ösztönzésére 1846-ban megalakult a Gyámolda, amely nyugdíjintézet gyanánt 3000 ezüst forintnyi alapítványi tőkéjéből a szegény lelkészek és tanítók özvegyeinek és árváinak ellátását kívánta biztosítani. 1846. február 4én Sopron városa díszpolgárává választotta. Talán érdemes felsorolni, hogy lük kapták meg korábban a megtisztelő címet: Deák Ferenc, Liszt Ferenc és Széchenyi István. A díszpolgári oklevél nem készült el időre és Kis János egészségi állapotának tragikus romlása folytán már csak örököseinek küldhették meg. Nagyszabásíi ünneplést terveztek hivatalba lépése 50. évfordulójára is, de jubileumi miséjét már nem érhette meg, hiszen egy hónappal korábban, 1846. február 19-én elhunyt. Kis János igazi self-made man volt: a falusi szántóvető fia önerőből 135 gyülekezet főpásztorává emelkedett, egyházkormányzói karizmája révén három és fél évtizedig irányította a püspökséget; a felvilágosodás és a reformkor szinte valamennyi mérvadó személyiségével kapcsolatban állt és az anyagi javakkal gondosan gazdálkodva komoly vagyont, egzisztenciális biztonságot hagyott fiaira. E szédületes kamer ellenére megnyerő egyénisége, széleskörű műveltsége és keresztényi bölcsessége révén olyan emberként emlékeztek rá kortársai, akihez műidig bizalommal fordulhattak. E tulajdonságai tették lehetővé - többek között - Berzsenyi felfedezését és több évtizedes kapcsolatukat. Saját szavaival bűcsúzhatunk el legméltóbban Kis János alakjától és a költői sorokban ars poeticáját is felfedezhetjük: „S mikor lefoly éltem patakja egészen, Ijesztő váz nálam a halál nem lészen Bár késő világia nem jutok híremmel Elég, ha rejtekben használtam éltemmel, Hadd szólják a szelek szerteszét poromat Felszedi az aki kimérte sorsomat."

69 34