Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)
1. szám - Németh Tibor: A költőfejedelem és a szürke eminenciás. - Berzsenyi Dániel és Kis János párhuzamos életrajza -
Kis János arcképe verseskötetének címlapján Kazinczy Kölcseynek írt 1815. június 12-ei levelében örömmel említi, hogy „superint[endens] Kis versei felől Kézey és Vályi Nagy proffesszor] Urak azt beszélik nálam kevés napok előtt, hogy azokat Pataknak tanítói s tanúlói úgy becsülik ahogy nem semmi magyar írót." 1 **' Kis fonásainak kezelésében meglehetős szabadossággal járt el: néha megmagyarosította az eredeti szöveget, vagyis neveket és körülményeket saját helyzetéhez alkalmazott; gyakrabban pedig különböző költeményekből származó gondolatokat fűzött össze önkényesen a saját mondandójával. A fordítás és az átdolgozás sajátos egyvelegében az eredeti források ma már nem azonosíthatók, de ezt önmaga sem tartotta mindig fontosnak, mert úgy vélte, hogy akik a külföldi irodalmat ismerik, tudni fogják, honnak vette gondolatait, a szélesebb körű olvasóközönséget pedig ez nem érdekli.* 6 Szerénysége, az ellentétek elsimítására törekvő szemlélete határozza meg lírájának hangnemét s elsősorban ennek köszönhető, hogy bár ugyanannyian olvasták, mint Csokonait és Kazinczyt, de költészete szííkebb érvényességi!. »Halkan, óvatosan ugyan, de olyan gondolatokat és érzéseket tudott megszólaltatni, amelyek később Berzsenyi lantján teljes erővel hangzanak majd fel. "* 7 Az 1817-ben indult Tudományos Gyiíjtemény előfizetői között találjuk Berzsenyit, Kazinczyt és Kis Jánost is. Nincs azonban közöttük Kölcsey, aki a második számban Kis János verseiről, a hetedikben pedig Berzsenyi költeményeiről közöl kritikát s ezek mellett Csokonairól líráját is bonckés alá veszi. E három bírálattal megteremtette a magyar irodalmi kritika miífaját. Kritikai munkássága rendkívül értékes, de esztétikai elfogultságában kétszer is mélyebbre meríti vitriolos tollát a kelleténél: a halott Csokonai már nem sértődhetett meg, de Berzsenyit hosszii időre elnémította. 29