Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - Németh Tibor: A költőfejedelem és a szürke eminenciás. - Berzsenyi Dániel és Kis János párhuzamos életrajza -

BERZSENYI »átíIEt/ V "I?' *H <% f? T Ulli MSLMtCZI .MIMlt-r. F«tl*a Tf»i(««r«ál itta. Berzsenyi Dániel első kötelének címlapja beköszöntő beszédét. Beilleszkedését rendkívül elősegítette Gamauf Teofil, akivel 33 éven át együtt szolgált a soproni gyülekezetben és barátságiik a tudás iránti közös érdeklődéssel is párosult. 1808-ban Berzsenyi hozzá juttatta el verseinek kéziratait, azok kiadásra történő előkészítése végett. Kis János levelet írt Kazinczyhoz, aki akkor azonban úton volt és Bécsből hazatérőben 1808. október 12-én betoppant a soproni lelkészhez. A hozzá írt „Ajánlás"-t olvasva hóna alá csapta a paksamétát, magával vitte és javítási ajánlataival bombázta Berzsenyit. Kazinczy tudta, hogy - Németh László szavaival - „az új költőt a maga csülagnyájába kell vonni, nehogy ellene használhassák föl fényességét" }

x A széphalmi nyelvcsősz haláláig magánál tartotta az eredeti kéziratot, amelynek publikálására csak fél évszázaddal később kerülhetett sor. Emblematikus jelentőségű Kazinczynak 1810. december 15-én éjjel írt „Kis és Berzsenyi" című verse. Hármójuk viszonya szempontjából különös figyelmet érdemel a befejezés: „Segíts! Itt térdelekím a falon Betűk lángolnak: Kedves nekem a Nagy mester és a választott tanítvány." Kis János mestere Kazinczy, tehát Kis János választott tanítványának verseit kizárólag ő bocsáthatta a nyilvánosság elé. Berzsenyi verseinek 1813 tavaszi, mintegy 500 példányos első kiadása 77 verset tartalmazott és óriási sikert aratott. Katolikus kispapok áldozatos 27