Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Egy néptanító életének fő állomásai. - Szakály Dezső (1903-1979) -.

vendéglős és Stetka Mihály földmérő celldömölki lakosok a fenti nyilatkoza­tot felolvasás ntán előttem sajátkezűleg írták alá. Celldömölk, 1937 ezerkilencszázhamiinchét évi június hó 19-tizenkilen­cedik napján Dr. Dóczi Kálmán kir. Közjegyző" A nyilatkozat szövege felett középen a Ság hegy stilizált képe, balról és jobb­ról egy-egy hordó, a baloldali a SÁGI, a jobboldalira 1883. van írva. A nyilat­kozat szövegét fotó alapján közlöm. Az eredeti nyilatkozat Szakály Áron bir­tokában van, balatoni présházában. A gyerekek közül ő folytatja a szőlész és borász hagyományokat... Amíg a múltidézésben Dezső bácsi Bismarckig eljutott, a kedves vendég már túl volt az első stáción. Amennyiben az idő megengedte, minden alkalom­mal végigvezette vendégeit a szőlőn, szemléletes magyarázatot adott szinte minden tőkéről, a fajtákiól, melyik milyen eredményt hozott a borversenyeken. Különösen szívesen beszélt az általa Miklós-telepről hozott új fajtákiól. A pince mellett álló két nagy diófa alatt egy hatalmas asztalt körbeülve folytató­dott az ismeretteijesztés a hegyről, Kemenesaljáról, főként a borról. Amikor már úgy gondolta, a vendég nagyon megszomjazott, no meg ő maga is, javasol­ta, menjenek be a pincébe. No, végre ihatunk, gondolta a vendég. Azonban té­vedett, az ajtóban a gazda megállj-t parancsolt, amin nagyon meglepődtek. Ha valaki, fürgeségét igazolva, előbb bement, meglepetés érte. Említsük talán Latabár Kálmán esetét, bár így történt mással is. íme a történet Dezső bácsi előadásában: idősebb Latabár Kálmán egy művészcsoporttal Celldö­mölkön szerepelt. A kultúrotthon vezetősége - amint az lenni szokott - fel­kért, hogy vállaljam el a kedves társaságot a szokásos ürgés vendégavatásra. Két busszal érkeztek, az első csoporttal - amelybe Latabár is belesodró­dott - több jogos vendég is érkezett, a másik busz műszaki hiba miatt késett. Mivel sötét volt, nem lehetett a szőlőben kiselőadást tartani a Ság hegy re­konstrukciós terveiről, az általam meghonosított új fajták előnyeiről, hogy köz­ben bevárjuk a második csoportot. Mi volt, mit tenni, bementünk a pincébe. A régi jogosok szokás szerint leültek. Latabár szintén. Eire, hogy az üres időt ki­töltsük, az egyik jogos odaszólt a másiknak, ahogyan az ilyenkor szokás volt: - Te kínáltad hellyel? - Én nem - válaszolt ő. - Én sem - felelt a harmadik. Valamennyien rám néztek - talán Dezső bácsi? - Hiszen joga sincs? - válaszoltam én. - Erre Latyi felugrott, és kirohant. Ekkor értek oda a másik busz utasai Dezső bácsi lányával, neki panaszkodott Latabár. - Képzeld, egy öregember felkeltett a székről! Ildikó lányom nyugtatgatta: - Itt figura van, Kálmánka, meg kell várni a végét. Egyébként az az öregember az édesapám. - Miért nem mondtátok?.. 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom