Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Egy néptanító életének fő állomásai. - Szakály Dezső (1903-1979) -.

Az ünnepséget Vasvármegye és Szombathely város Kultúregylete szervezte.

26 A szónok, Jánossy Gábor Fohászkodás című rövid bevezetőjében utalt történelmi múltunk gyászos eseményeire. Azt hiszem, tekinthetjük ezt a keresztépítés kiinduló pontjának. A kereszt közadakozásból készült. Feliratát az utóbbi időkig homály fedte. A helyi sajtó részletesen beszámolt az ünnepségről, a feliratról azonban nem szólt, így hangzik: Nagymagyarországért Kemenesalja népe MCMXXXIV. A kereszt múltbeli sorsával most nem foglalkozunk, a lényeg, hogy felújítva díszkivilágítást kapott, messziről jelez az ide érkezőknek, az erre elhaladóknak. Az avatás nagy tömegeket vonzott, filléres vonatokon ezrek érkeztek, Pápáról pl. 1500-an jöttek át. Elképzelhető, hogy a trianoni trauma, a történelmi háttér hatására az emlékmű ünnepélyes avatásának pillanataiban, milyen hatást váltottak ki az emelvényen díszmagyarba öltözött 200 fős szavalókórus tagjainak ajkáról Szakály Dezső beintésére 3 szólamban felcsendült verssorok... Visszatérve a verseskötetre... A szavalókórusban előadható verseket külön is kiadták a Szagán Nyomdában a kórus tagjai számára. Ebből is csak egyetlen példány található - természetesen gyűjtőnél. Szakály Dezső írt egyházi tárgyú verseket is, például: Ének a kemenesmihályfai gyülekezet önállósulási ünnepélyére, s meg is zenésítette. Amikor esküvők alkalmával a templomban felhangzik a „Szent oltárod számolyánál térdet hajtva jó Atyánk" kezdeti! bevonulási ének, a jelenlévők közül vajon hányan tudják, hogy Szakály Dezső szerzeményét hallják. Papírra vetett ünnepi köszöntőt barátja esküvőjére, házassági évfordulójára és számos más alkalomra. Néha az érintett családban lehet egy-egy ilyen tartalmú versére ráakadni. A hadifogságban vezetett naplójában is - amely az ott töltött hónapok viszontagságait és a hazatérés eseményeit tartalmazza - található egy ismertté vált költeménye „Földi, hazamegyünk!'''

1 címmel. A napló egy részlete

27 és versei

28 közül néhány megjelent a PETIT REAL Könyvkiadó - tulajdonosa Szakály Gábor - gondozásában. A HAGYOMÁNYÁPOLÓ Szakály Dezsőnél vendégszeretőbb embert, szőlősgazdát keveset ismertem, ennek ellenére nem volt könnyű bejutni a pincéjébe annak, aki először járt nála. A belépéshez „jogot" kellett szerezni. Tudomásunk szerint ezt a szokást sehol máshol nem gyakorolták, csak a Ság hegyen. A hagyományt elődjétől, Szabó Péter kiscelli szolgabírótól „örökölte", aki évtizedekig volt gazdája a szőlőnek. Amikor idegen érkezett a pincéjéhez, megállította az ajtóban, teleöntött egy korsót - mely 4 dl jó sági bort tartalmazott - s felajánlotta barátságát. S ha a vendég kiitta tartalmát, beengedte, ha nem, azt mondta: „jÉdes öcsém, kívül tágasabb!'''' Ezt a hagyományt 1937ben Szakály Dezső a szőlővel együtt átvette. Itt-ott módosított elődje szokásán, kialakított egy gyakorlatot, amit ő is szigorúan betartott. 70