Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - MŰHELY - Gál József: Lesenyei Márta köztéri szobrai Vas megyében

Újabb alkotásai közé tartozik a körmendi Szent István és Gizella. Persze, valójában ez sem új. 1980-ban több művész, köztük a férjem is, magyar szenteket ábrázoló szobrokat készített a római Magyar Kápolnába. Szépek lettek ezek a mészkőből faragott szobrok. Sándor egy kicsit be is aranyozta. Avatásukra Rómába mentek a szobrászok, s ebből az alkalomból megkért engem Lékai bíboros úr, hogy csináljak egy kisebb szobrot a „magyar szentcsaládról": Istvánról, Gizelláról, Imréről ajándékul a pápának. Az én szobrom is szépen sikerült, át is adták a pápának. Ennek a szobornak egyik változatát látta meg Gyürki kanonok úr a műteremben s kérte, hogy készítsem el István és Gizella alakját. Ezt a szobrot ő kérte, s ő kapta. Az 1 méter 20 centis alkotáson úgy ábrázoltam a királyi párt, hogy Gizellát egy lépéssel István mögé állítottam, de valójában egy tömb, együtt szól. A szent király alakja mellett számos más egyházi témájú alkotás is dicséri Lesenyei Márta művészetét. Mit jelentenek ezek az alkotások a munkásságában? Én egyházi iskolában végeztem a középiskolát, s ez a nyolc év - természetesen meghatározó lett életemre. így hát nem nehéz egyházi témájú szobrokat vagy a liturgikus szertartásokhoz illő munkákat készíteni. A véremben van. Nagyon sokat jártunk Sándorral Olaszországban is, ahol az egyházi művészet minden korban a legszebb, legváltozatosabb, a román, a gótika, a reneszánszról nem is beszélve csodálatosan a világon a leggazdagabb van reprezentálva. Ezt a művészetet nagyon megszerettük, nagyon sokat tanultunk belőle. Elmondhatom, hogy a jó Isten nagyon szeret, mert igen szép templomi munkákra kaptam megbízatást. Oltárokat tervezhettem, például a szombathelyi ferences-templom húsvéti oltárát, a rumi templom oltárának reliefjeit, Veszprémbe életfa-oltárt, Csörötnekre Krisztus-szobrot és keresztutat, Sümegre és Körmendre szintén keresztutat. Nagy boldogságot jelent nekem, hogy ezeket elkészíthettem. A portrék, az egyházi témájú alkotások mellett készített világháborús emlékműveket. Legutóbb Jánosházára. A millenniumi szobrok, az egyházi témájú alkotások mellett megszaporodtak a háborús témájú mementók is. Mennyire fogós feladat egy ilyen alkotás elkészítése? Fogós-e valójában vagy ma már csak egyfajta rutin? Dehogy rutin! Szó sincs róla, hogy rutin lenne! A betűírás az rutin. A háború annál sokkal tragikusabb téma, hogy csak rutinból oldjam meg. Emberek százezrei pusztultak el a második világháborúban. Alig volt család, akinek a rokonságából valaki ne maradt volna a harctéren. Ezért nem szabad rutinnak lenni. Az ilyen emlékműveket úgy kell megcsinálni, hogy mindig emlékeztesse az utánunk következő nemzedékeket a tragédiára, rázza föl a lelkiismeretét. Gondolkozzon el, s végre tanuljon a történelemből. 40