Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Simola Ferenc: „Alkotni, tereinteni kell". Éhen Gyula emlékezete

perspektívákat egyszerűen nem lehetne eredményesen betölteni, és semmiféle helyi gondolatot nem lehet a siker reményében megvalósítani." Igen szerencsésnek mondható a művet kiadók, a szerkesztők azon vonalvezetése, hogy az Éhen Gyulát méltató tanulmányok jól kapcsolódnak - közérthetően és a kéthasábos tördelés folytán olvasmányosan is - az Éhen Gyula tollából származó korabeli írásokhoz. Ez a módszer lehetőséget nyújt az olvasónak e kettőnek az egybevetésére, a hasznosítható tanulságok levonására. A kiadvány tartalmi és szerkesztési érdemeit nem csökkenti az a néhány apró egyenetlenség és szedési-nyomtatási hiba, amelyekről azért szót kell ejteni. Főleg arról, hogy az Éhen Gyula emlékét ápoló, egy korábban elmondott emlékbeszéd szövege kissé elüt a mtí egységes szerkezetétől. Mivel ebben, nem ide illően kap hangsúlyt a - működésükkel kapcsolatos - panaszkodás, ráadásul olyan jelzőkkel mint „alamizsna", „mézesbödön", „hidegvízrevaló". (Közbevetőleg, Éhen Gyula ismert volt arról is, hogy néha „túlfűtött temperamentuma" volt. De azért ilyen jelzőkkel sohasem dobálódzott.) Miközben adós maradt annak taglalásával, hogy végül is tizenöt év alatt, az Éhen Gyula Kör miért nem tudott nagyobb számú tagságot magába foglalva, jobban kibontakozni... (Talán más, külső személy tollából származó ilyen összefoglalás a hibát másokban kereső vádaskodás helyett, jobban beleillett volna ezen jó vonalvezetésű kötetbe.) S még egy - figyelmetlenségre, szedéshibára utaló - apróságról. A 122., 128. és a 135. oldalakon közölt táblázatokban helyenként nem helyéilék szerinti számadatközlések és számszaki hibák is találhatók. Ám ezen apróságok említésén túljutva, végül is azzal kell zárni értékelésünket, hogy a kiadvány egészében, tartalmánál és külalakjánál fogva, az Éhen Gyulától származó szemelvények és a róla szóló sokiétű méltatások közreadásával, együttesen azt az Éhen Gyulát állítják középpontba, akinél az elmélet és a gyakorlatiasság együtt létező adottság volt. Remélhetően, a közreadók céljainak megfelelően, ez a mű is betölti hivatását, segítve azt, hogy Éhen Gyula tevékenysége mind pontosabban ismert legyen, hogy szelleme tovább éljen. SIMOLA FERENC 92