Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

2. szám - ADATTÁR - Osváth Zsolt: Vas vármegyei születésű hallgatók a műegyetemen az 1871/72-1917/18. tanévekben

dert 1923. június 2-án nevezték ki az ókori építéstan műegyetemi nyilvános rendes tanárává, az 1930/31-1931/32. tanévekben dékánként vezette a JME Mérnöki és Építészi Szakosztályát, az 1938/39. tanévben pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (továbbiakban: JNMGE) rector magnificusa volt. Munkássága elismeréseként 1930-ban megkapta a kor legrangosabb hazai tudományos kitüntetésének számító Corvin-koszorút is. Az 1889. július 20-án szintén Szombathelyen született Náray-Szabó István ugyan nem kötődött olyan szorosan a vármegyéhez, mint Wälder Gyula, de tudományos munkássága és politikai szerepvállalása révén egyaránt méltó arra, hogy a megye neves szülöttei között tartsa számon. Náray-Szabó Istvánt 1938. július 28-án nevezték ki előbb a kémiai fizika nyilvános rendkívüli, majd 194-0. december 30-án nyilvános rendes műegyetemi tanárává. Az 1941/42. tanévben pedig megválasztották a JNMGE Vegyészmérnöki Karának dékánjává. 1947-ben, mint a Magyar Testvéri Közösség tagját, köztársaság elleni összeesküvés vádjával letartóztatták Az ezt követően lefolytatott koncepciós perben előbb 3, majd súlyosbítva 4 év börtönbüntetésre ítélték, szabadulás után pedig 2 évre internálták. 1963-ban a fővárosi bíróság büntetlen előélett'ívé nyilvánította. Tudományos tevékenységét 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjjal ismerték el. ADATTÁR AKir. József Műegyetem szervezete az 1871/72-1917/18. tanévekben 1871. július 10-én erősítette meg I. Ferenc József császár és király a műegyetem új szervezeti szabályzatát, ezzel ténylegesen egyetemi rangra emelve az intézményt, amely megnevezésében már 1860-tól, a magyar tannyelvű oktatás visszaállítása óta használta a mííegyetem kifejezést. A működését az 1871/72. tanévvel megkezdő Kir. József Műegyetem volt hazánk első egyetemi rangú technikai tanintézete, és egyben az első olyan műszaki felsőoktatási intézmény a világon, amely nevében az egyetem megjelölést viselte. Az új mííegyetem az eredeti elgondolások szerint öt szakosztályra - lényegét tekintve kari szintű szervezeti egységre - tagolódott volna. Azonban kettő közülük csak egy-egy szakosztály részeként állhatott fel. így tehát 1871/72-ben három szakosztályon, az egyetemes, a gépészmérnöki és a mérnöki szakosztályon indulhatott meg az oktatás. Az építészi valamint a vegye szi szakosztályon az 1873/74. tanévben kezdődhetett meg a tanítás. Az előbbi a mérnöki, az utóbbi pedig az egyetemes szakosztállyal közös szervezeti keretben végezte feladatait. Az egyetemes osztályon a műegyetemre beiratkozott és középiskolai érettségivel rendelkező hallgatók kétéves, természettudományi és általános tárgyakra kiterjedő előképzést kaptak, és csak ezt követően léphettek tovább a hároméves technikai szakosztályok valamelyikére. Az egyetemes osztály kötelező tagozat jellege az 1882/83. tanévtől szíínt meg. 1907-ben a vegyészi és egyetemes szakosztály új neve vegyészmérnöki és egyetemes szakosztály lett. 45