Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

2. szám - ADATTÁR - Torjay Valter: A „második rokokó" néhány bútorfraginentuma Szombathely környékén. I. rész. - Ülőbútorok -

Rendkívül ízléses a háttámla tetejének lágyan futó, diszkrét dekorációja. (7. kép) A porcelán díszszegek már a korábbi kárpiton is szerepeltek, s talán az eredeti, első huzatról származnak, hiszen nagy divatjuk ekkoriban kezdődött. Feltehetően vidéki mester remekéről van szó, mely az 1850-es éveknél később nem készülhetett. Tanakajdról került elő az az ívelt lábú, kétoldalt kihajló kartámasszal ellátott, alacsony ülőke, mely pácolt bükkfából készült. (8. kép) Nehéz pontos időhöz kötni ezt a tárgyat, azonban az a körülmény, hogy több második rokokó tárgy társaságában találtak rá és technológiai megoldásai régiesek, rugózás nincs, a hevederek az üléskáva felső síkjára feszítettek, az illesztések pedig faékekkel ellátottak (9. kép), gyanakvásra indítják a szemlélőt. Maga a forma antik eredetű és a 19. század java részében, sőt még a 20. században is használatos. Ülőkénk azonban rendkívül alacsony, rézgörgők sem emelték, szinte gyermekszoba kellékére is következtethetünk. Tanulmányom első részét azzal zárnám, hogy a küagadott példák is jól szemléltették: az 1840-1850-es években megyénkben és megyeszékhelyünkön számos jó minőségű, erősen nyugati orientációjú berendezési tárgy készülhetett. Számos külföldről behozott luxusbútorral is számolnunk kell, melyek feltehetően a mintarajzokhoz hasonlóan befolyásolták a környék asztalosainak stílusát. »JEGYZETEK Das zweite Rokoko. Innenräume und Hausrat in Wien, 1830-1860. Hrsg. Marianne Zweig. Wien, 1924. 46 p., 80 Taf. Himmelheber, Georg: Deutsche Möbelvorlagen, 1800-1900. Ein Bildlexikon der gedrukten Entwürfe und Vorlagen im deutschen Sprachgebiet. München, 1988. 557 p. c. egyedülálló munkája adta ebben számomra a legnagyobb segítséget. Szabolcsi Hedvig: Az iparművészeti historizmus kezdetei Magyarországon. = Ars Huugarica, 1994. 1. sz. (továbbiakban: Szabolcsi, 1994.) 103-104. p. Sármány Ilona: Bútorniűvészct a historizmus korában Magyarországon. Munkatanulmány a Magyarországi Művészet 1780-1890 című kézikönyv előmunkálataihoz. Bp., 1983. 3. p. Kézirat az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetében.; Szabolcsi, 1994. 104. p. Voit ezen gyakran hangoztatott véleményének legelérhetőbb összefoglalása: VoiL Pál: Régi magyar otthonok. Bőv. kiad. Bp., 1993. 318-319. p. Mundt, Barbara: Historizmus. Kunstgewerbe zwischen Biedermeier und Jugendstil. München, 1981. 94. p., 76. kép. Németh János dédapám, ládonyi Németh József sárvári építőmester testvére volt. Halála pontos évét még nem sikerült megállapítanom, de a tanulmány szempontjából lényeges, születésit igen. Leszerelő levele szerint 1853-ban Tizenháromvárosban született, Sárvár mellett. A Sopronban kelt levél szerint összesen 12 évet és három hónapot szolgált 1887. december 31-ig, utoljára a 18. honvéd gyalogos féldandárban. Foglalkozását (asztalos) is említik. A 76. gyalogezreddel pedig 1878-ban Boszniában is harcolt. Némethet, mint működő asztalost említi: Vasvármegye címtára, 1908. Összeáll., kiadja Fóth Kálmán. Szombathely, 1908. 314. p. 36