Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - Zsoldos Attila: Város a határon. - Kőszeg 675 éve királyi város -

amelyekkel a soproniak élnek, s ez az általános jellegű intézkedés magyarázza a kiváltságlevél azon passzusát, mely szerint, ha valamely perben a 12 esküdt (iurati) nem tudna dönteni, az ügyet terjesszék Sopron városa elé. Ami mármost az eredeti, Kőszegi Henrik által adott kiváltságlevél feltételezhető tartalmát illeti, I. Károly oklevele a polgárok vámfizetési kötelezettségével foglalkozva tesz olyan megjegyzéseket, amelyek vélhetően kapcsolatba hozhatók azzal. Leszögezi egyfelől, hogy a polgárok csak „a régi szokás szerint" (secundum antiquam consuetudinem) fizessenek vámot (tríbutum), s hasonló rendelkezés szerepel a vásárral kapcsolatban.

48 Ezen utalások alapján viszonylag szerény kockázat vállalása mellett fogalmazható meg az a feltételezés, hogy a kőszegiek már 1328 előtt is rendelkeztek valamiféle vámmentességgel, ám erről semmi közelebbit nem tudunk. Egy másik lehetőséget kínál a legrégibb kőszegi „szabadságok" mibenlétéhez való közelebb férkőzéshez Komárom példája. Komárom egyfelől 1277-ben Hontpázmány nembéli Tamás komáromi ispántól,

49 másfelől pedig 1331-ben I. Károlytól kapott kiváltságokat.

50 A két oklevél összehasonlítása kézzel foghatóan megvilágítja a települést földesúrként is birtokló ispán és az uralkodó által adott „szabadságok" közötti különbségeket. 1277-ben a komáromiak felmentést kaptak a várnagy és az udvarispán bíráskodása alól, hogy ügyeikben választott bírájuk vagy az ispán ítélkezzék; 1331-ben ugyanakkor a választott bírót I. Károly felhatalmazta arra, hogy minden ügyben ítéljen, s legfeljebb a legsúlyosabb ügyekben kellett a király vagy a tárnokmester ítéletéért folyamodniuk a komáromiaknak. Az 1277. évi kiváltság csak részleges, az 1331. évi viszont országos vámmentességet biztosított a komáromiaknak. Aligha lehet kétséges, hogy Kőszeg esete párhuzamba állítható Komároméval, azaz a Kőszegiektől kapott kiváltságok minden bizonnyal korlátozottabb „szabadságok"-at biztosítottak a település lakóinak, mint az 1328. évi királyi kiváltságlevél. Azt azonban, hogy pontosan miféle „szabadságok"-at, vélhetően soha nem fogjuk megtudni, inert azok 1328 után elvesztették aktualitásukat, s így a korábbi kiváltságokat írásba foglaló oklevelek megőrzésére sem fordítottak figyelmet. Az, hogy Kőszeg korai történetét illetően jóval több a megválaszolatlan kérdés, mint szeretnénk, a legkevésbé sem helyi sajátosság; a középkori magyar városok túlnyomó többsége esetében hasonló a helyzet. Az viszont valóban sajátos helyet biztosít Kőszegnek a magyar várostörténetben, hogy azon kevés település közé tartozik, amelyek városi fejlődésének kezdete nem a királyi hatalom kezdeményezéséhez kapcsolódik. Kőszeget - más Vas megyei településekkel együtt

51 - minden kétséget kizáróan a Héder nembéli Kőszegiek indították el a várossá fejlődés útján, s a központi hatalmat helyreállító I. Károlyra „csupán" e fejlődés kiteljesítésének feladata maradt. Ez a körülmény annál inkább számot tarthat érdeklődésünkre, mert a Kőszegi család éppen nem örvend különösebb jó hímévnek a magyar történetírásban. A 13-14. század fordulója körüli évtizedek oligarchái közül valóban a leginkább talán rájuk voltjellemző a központi hatalommal való konok szembenállás. Az érem11