Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
3-4. szám - Bácskai Vera: Vas megye várostörténeti munkáinak módszertani kérdései
vitatják; magam, nem lévén a korszak specialistája, e kérdésben nem tudok állást foglalni, de úgy érzem, hogy, különösen a kora-középkor századaira vonatkozóan e megállapítás nincs elég érvvel körülbástyázva, kellően dokumentálva. Ha a kontinuitás tartalmán lehet is vitatkozni, az azért elismerésre méltó, hogy a vizsgálat középpontjában a városi lét, az urbanitás különböző korszakokban elért foka, a település emelkedő és hanyatló periódusainak bemutatása áll. Tehát van vezérfonalul szolgáló koncepció, és mivel a kötetet három, egymással láthatóan egyetértő, egymást értő, azonos szempontrendszerű szerző írta, e koncepció az egész kötetben töretlenül érvényesül. Abban is, hogy elhagyják az amúgy is forráshiányos őskori megtelepedések bemutatását, hiszen céljuk a várossá fejlődés és a városi lét bemutatása. Szombathely középkori története sem bővelkedik forrásokban, nem kevés leleményességre, invencióra, elemzőkészségre volt szükség ahhoz, hogy a szegényesen fennmaradt írásos és tárgyi anyagból kirajzolódjon a település fejlődésvonala, a város mindennapi élete. A szerző beavatja olvasóit a kutatás folyamatába, hogy meggyőzővé tegye következtetéseit, és azok továbbgondolására késztesse őket. Attól sem riad vissza, hogy merész feltevésekbe bocsátkozzon. Ezt a munka erényének tartom, de egyet kell értenem a kötet néhány bírálójával abban, hogy tény és hipotézis stilárisan nem válik kellően szét. A feltevést jelző feltételes mondat a fejtegetés során, az érvelés hevületében gyakran kijelentővé alakul, azt a látszatot keltve, hogy a kiinduló hipotézis valójában bizonyított tény. A hipotézisek érvényességét vagy érvénytelenségét a további kutatás döntheti el, ezek nélkül azonban Szombathely története - sok más várostörténeti kötethez hasonlóan - a gyér adatok felsorolására, azok koncepciótlan egymáshoz illesztésére, és a város története szempontjából másodlagos fontossági! történetek, töltelékanyag beiktatására korlátozódott volna. A kötet szerkezete, az egyes korszakokat, témákat bemutató fejezetek egymáshoz viszonyított aránya kiegyensúlyozott. A források töredékessége miatt szerzők ez esetben is folyamodtak némi „töltelékanyag" beiktatására, így például kissé túlméretezettnek érzem a Karoling birodalom eseményeinek leírását, vagy a várnagyok életrajzának ismertetését, de ezek nem lazítottak a kötet feszes szerkezetén, nem terelték el a figyelmet a központi kérdésről. Összegezve: Szombathely történeti monográfiájának első kötete magasra emelte a mércét mind a következő kötetek szerzői, mind más városok történetének megírására vállalkozó kutatók számára. A központi koncepcióra felfűzött, egységes szempontú és szertágazó kérdéseket taglaló, adatokat és feltevéseket egyaránt tartalmazó, arányos szerkezetű munka mintául szolgálhat a várostörténészek számára. 152