Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Bácskai Vera: Vas megye várostörténeti munkáinak módszertani kérdései

BÁCSKAI VERA VAS MEGYE VAROSTÖRTÉNETI MUNKÁINAK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI Egy város történetének monografikus feldolgozása időigényes, nehéz munka. Még akkor is, ha a szerző(k) támaszkodhatnak korábbi feldolgozásra a 19-20 század fordulója gazdag város-biográfiai irodalmából. E munkák legjobbjainak gazdag, bár többnyire egyenetlen adatanyaga némi alapot nyújt a település fejlődési trendjének körvonalazásához, és megkönnyítheti a forrásfeltáró munkát, azaz, újraértelmezésükkel bizonyos mértékig kiindulópontul szolgálhatnak a monográfia koncepciójának kialakításhoz. Könnyebb felmérni a fehér foltokat, kijelölni azokat a problémákat, amelyek elengedhetetlenül, előtanulmányokban tisztázandók. Sok esetben a kutatók ilyen támponttal sem rendelkeznek, legfeljebb egyes részkérdéseket megvilágító kisebb tanulmányokra támaszkodhatnak. Ilyenkor a forrásfeltárás, a források kritikai feldolgozása, értelmezése a monográfia szerzőjére/szerzőire hárul. A városmonográfia/városbiográfia elkészültét igen sok, egymással néha ütköző feltétel határozza meg. Míg a múltban e kötetek többnyire egyetlen, a helyi forrásanyagot jól ismerő kutató - esetenként amatőr történész - tollából kerültek ki, a történettudomány specializálódása következtében ma már jól felkészült szakemberekből álló szerzői kollektívákra hárul ez a feladat. Még az egyetemi városok sem tudnak csak helyiekből kiállítani színvonalas szerzői gárdát, a kisebb városok helyi muzeológusai, levéltárosai, egyéb napi feladataik mellett egymagukban nem is vállalkozhatnak ilyen sok évszázadot felölelő, sokrétű problémát megvilágító monográfia elkészítésére. Ahhoz, hogy a munkákba egyes szakterületek legjobb specialistáit bevonják, pénzre van szükség, és komoly összegeket emészt fel a kötetek kiadása is. A helyi önkormányzatok - részben a lokálpatrióta érzések erősítése céljából, részben a szomszédos városokkal versenyezve - az utóbbi évtizedekben hajlandók is áldozni e célra. A pénz azonban egyenetlenül csörgedezik, a szerzők egy része nem készül el határidőre, a terjedelmi korlátokat túllépik, a pénzügyi keret kimerül és mire elkészül a kézirat, nem finanszírozható a kiadás. Ennek fordítottja is tapasztalható, amiikor egy-egy jeles évforduló alkalmából az önkormányzat is áldozni kész, pályázati pénz is szerezhető, de az idő szorítása miatt legfeljebb a már feltárt ismeretek közlésére szorítkozhat a szerzői gárda. A gyakorlati kérdéseken túl egy jó várostörténeti monográfia sikerének legfőbb záloga a világosan megfogalmazott koncepció. A műfaj maga sem problémamentes: a finanszírozó nemcsak színvonalas szakmai eredményeket kíván, de elvárása ezek közérthető, sőt élvezetes előadásmódja is, hiszen a 137