Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Kiss Mária: A „Száz magyar falu könyvesháza" sorozat Vas megyei köteteiről

A Zala megyéhez 1950-ben területrendezés során átkerült Egervár történetét ketten írták meg, Srágli Lajos és Vándor László. Mindketten jól ismerik a falú és az ott található műemlékek, a vár, a templom múltját. Ezekről készült tanulmányoknak, forrásközlésnek szerzői voltak. A falu birtokosai közül olyan családok nevével találkozik az olvasó, mint az Egerváryak, a Nádasdyak, a Széchenyiek. Irodalmi vonatkozása miatt került megírásra Egyházashetye története a száz magyar faluról készült monográfia sorozatában. Berzsenyi Dániel szülőfaluja méltán megérdemli, hogy a „kiválasztottak" közé kerüljön. Irodalmi vonatkozásán kívül jelentős volt a mezőgazdaságban elfoglalt helye, mint a Felsőbüki Nagy család gazdaságának központja. A falu történetének megírását Majthényi László vállalta. Az egyes községek kiválasztása szerencsés volt, a szerkesztőbizottság elképzelésének megfelelt. A szerzők felkérésénél figyelembe vették, hogy jól felkészült szakemberek legyenek, akik hiteles források segítségével hitelesen készítsék el a falvak történetét. Hiteles forrásban nem volt hiány, az viszont már kérdésként merülhet fel, hogy a szerző(k) felkutattá(k)-e ezeket a forrásokat, és ezekből mennyit használt(ak) fel a monográfiák elkészítéséhez, hogy valóban hiteles képet adjon a település történetéről. Eredeti levéltári dokumentumokat használt, vagy inkább feldolgozott, már megjelent tanulmányokból merítette ismereteit. Önálló kutatáson alakította-e ki megállapításait, vagy elfogadta más szerzők esetleg nem is helytálló, de hitelesként közölt megállapítását. Több forrást, publikációt vizsgált-e meg egy-egy kérdés tisztázásánál, vagy egyetlen adatra építette fel mondanivalóját. Állítása megalapozott volt-e, vagy könnyen hozott döntés egy-egy kérdésben, általánosított-e, túl könnyen bizonyította igazát, merészen engedte szabadjára fantáziáját. Mindkettőre találtunk példát a Vas megye falvairól megjelent kötetekben. Nagy segítséget jelentett a községtörténetek feltárásában, a hiteles kép kialakításában a Vas Megyei Levéltárban őrzött ún. „lexikon cédula anyaga". A Helytörténeti Lexikon megírásához készült forrásfeltárás cédulái az okleveles anyagtól a legújabb kori statisztikai adatokig sok mindenre adnak jó eligazítást. A Magyar Országos Levéltár összeírásai, családi levéltárak fondjai, különböző gyűjtemények - tervrajzok, térképek - a Vas Megyei Levéltár számos fondjából készült hosszabb-rövidebb regeszták sok segítséget adnak egy lexikális feldolgozáshoz, egyben további kutatások kiindulásánál is szerepet játszanak. Feltárásra kerültek az egyházi levéltárak legfontosabb, legértékesebb irategyüttesei is. Elsősorban a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltárának jegyzőkönyveit és a Szombathelyi Püspöki Levéltár canonica visitatioit kell megemlíteni. Kérdés, hogy a szerzők elfogadták-e a „cédulákon" közölteket, vagy ezeket alapul véve további kutatásokat végeztek. Egyértelműen kitűnik az egyes kötetek forrásfelhasználásánál, hogy a szerző valóban jól ismerte-e az általa használt iratokat, jegyzőkönyvi bejegyzés tartalmát, 116