Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Benczik Gyula: Községi monográfiák Vas megyében 1990-2002

A másik nehézség a kiadványok beszerzéséből adódott. A közgyűjtemények a mai viszonyok között a helyi kiadványokhoz többségéhez véletlenszerűen jutnak hozzá. Nem ritka jelenség, hogy a közgyűjtemény adattárában békésen bogarászó „monográfust" fel kell szólítani megjelent műve beadására. Az elemzésünk így nem törekedhetett teljességre, egészen más megközelítést igénylő jelenségről van szó, mint jegyzékről rendelt könyvek esetében. A különböző falumonográfiáknak, úgy tűnik, mégis csak alapvetően két ideáltípusa van és ahhoz két különböző recept tartozik. Az egyik a tanulmánykötet. A várostörténetek esetében ez a jól ismert eljárás: szerkesztőbizottság alakul, kijelölik a szerzőket, akik rendesen egy-egy terület szakértői, történész, régész, levéltáros, néprajzkutató, mííemlékvédelmi szakember, könyvtáros stb., végül elkészül a kötet a szerkesztő koncepciójának megfelelően. Általában egy fejezetben egy téma és/vagy korszak kerül kifejtésre egy szerzőtől. A szerzői kollektíva megválasztása, annak esetlegességei, erőteljesen meghatározza az elkészült munkát. A másik út inkább jellemzi a kistelepülésekről szóló könyvek létrejöttét, hiszen itt adott esetben annyi értelmiségi sem él, mint amennyit egy átlagos tanulmánykötet szerzői kiadnak. Ez a helytörténetírás triviális műfajában, a tablóban testesül meg. A tabló csoportkép, mellyel a helyi szerző vagy szerzők mutatják be a községet - maguk maguknak. A recept ez esetben az, kissé túlozva, hogy a falu főutcáján végigsétálva felírják az intézményeket, létesítményeket, épületeket stb., majd minden tudnivalót elmondanak róluk. Névsorok, listák, táblázatok és csoportképek világa ez, néhol kurta mondatok jelentik az összekötő szöveget. Történeteket hiába is keresnénk, a kurta esemény krónika pusztán nélkülözhetetlen tudnivaló a tablóhoz. A feltételezett olvasó itt maga a közösség, aki megtalálja magát és hozzátartozóit, barátait a könyv oldalain. Létezhetne egy harmadik típus is, ilyen falutörténet megírásának a szándékai a Vas megyei anyagban csak nyomokban kimutathatók, megvalósíthatóságát éppen a történeti bevezetőben említett Gáyer Gyula Gödörházamonográfia igazolta mindennél világosabban. Ez a szerzői mű. Szemben az előzővel, ennek nincs biztos receptje. Itt kizárólag egyetlen szerzőről beszélhetünk, akinek vagy a helységben szerzett gazdag élettapasztalatai szolgálnak a monográfia nyersanyagául, vagy ennek funkcionális megfelelője, a helyszínen végzett alapos terepmunka jogosítja fel a monográfia megírására. Szemben a tanulmánykötettel, ahol kijelölt szakembergárda garantálja a település életének egyes releváns tárgykörök szerinti szakszerű feldolgozását, itt egyedül a szerző próbálja megoldani ugyanezt, természetesen erős szelekcióval. Míg az előbbinél a tudományosság személytelen objektivizmusa a vezérelv, addig itt a saját perspektívából adódó előnyök: komplex leírás, résztvevő megfigyelés, önreflexió és az ezzel járó életszerűség, koherens szerkezet, írók, publicisták köréből kerültek ki az ide sorolható alkotók, de szociográfusok, antropológusok, néprajzkutatók közül is várhatók a jövőben. 104