Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
3-4. szám - Benczik Gyula: Községi monográfiák Vas megyében 1990-2002
Az 1980-as években jelent meg könyv alakban a népfront és a honismereti mozgalom keretében, a községi tanács kiadásában néhány falumonográfia (pl. Felsőmarác, 19 Egyházasrádóc 20 ), bennük felfedezhető fel először az a később uralkodó váló tendencia, hogy a kidolgozandó történeti részeket a kiadatlan Vas Megye Helytörténeti Lexikona cédulái pótolják. A kéziratban maradt dolgozatok száma elég tekintélyes lehet, számukat megbecsülni sem könnyű, még mostanában is előkerül egy-egy ilyen darab. A rendszerváltás hatása az 1990-es évek első felében abban nyilvánult meg, hogy az akkor született két - Csörötnek, Hosszúpereszteg, részben Izsákfa is - falumonográfia jóval több személyes élményt, a történelmi események bátrabb egyéni értelmezését, állásfoglalást fogalmazott meg. A jövő mintha rövid időre nyitottá vált volna, úgy érezzük mai szemmel olvasva e munkákat. A honfoglalás és az államalapítás évfordulójának megünneplése 1996ban, illetőleg 2000-2001-ben meghatározó befolyást gyakorolt a falumonográfiák megjelenésére. Az összes nyomdából kikerülő munka 80-90%-a a két évfordulóhoz kötődik. Még ahol az évszám pontosan nem is „stimmelt", ott is az előszóban az évfordulókhoz kapcsolták a falu könyvének a megjelentetését. Mindez igazolja azt a nézetünket, melyre később is visszatérünk, hogy a községi monográfiák inkább a szociális reprezentáció körébe tartoznak, azaz a helyi identitás tárgyiasult megjelenítései, és csak másodsorban a tudományos kutatás, vagy a helyes önismeret termékei. Az évfordulók a községnek bemutatkozásra adnak alkalmat, annak bizonyítására, hogy a helyi közösségnek is van saját múltja. Vas megyében minden monográfia helyi kezdeményezésből született, kivéve a „Száz magyar falu könyvesháza" öt kötetét. A monográfiaíró láz mára alábbhagyott, ám számos jelből arra lehet következtetni, hogy éppen a sok példa láttán mások is a községükről szóló könyv megjelentetésébe fognak. A községmonográfiák összegyűjtése nem kevés gonddal járt. Először is, mivel annak eldöntése, hogy mi tekintendő községmonográfiának, külső, formai kritériumok alapján - terjedelem, tematika, könyvészeti szempontok lehetetlennek bizonyult számomra, sokkal előnyösebbnek látszott a másik utat járni. Mivel a községi monográfiaírás kulturális jelenség, annak leírása csak úgy történhet, hogy minden olyan írásművet idetartozónak tekintünk, melyet a szerző(k) vagy az adott közösség szándéka szerint annak tekintett, akként fogalmazott meg, vagy ezt beleértette. Azaz monográfia a falut minden oldaláról ismertető, bemutató kiadvány, melyből a község története sem hiányozhat. Ha nem az ilyen minimalista definíciót alkalmazzuk, hanem tudományosat, akkor alig akad fenn fél tucat mű a rostán. (Egyébként a monográfia-fogalom inflációja már az 1920-as évektől kezdődően egyszer lezajlott.) Ilyen értelemben „a falu könyve" lehet a kiadatlan kézirat is, melyet minden helybeli forgat és a jegyzőség vagy magánszemély sokszorosít (Káld, Nemesbőd), és az alig 58 oldalas füzet is (Kemestaródfa). 102
