Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Hudi József: A falutörténetírás múltja és jelene Magyarországon

A községpolitikai célú monográfiaírásban a történeti szempont háttérbe szorult; egy fejezetre korlátozódott. Csak annyiban volt fontos, amennyiben a falu kialakulását, s a Jelenségekben a társadalom sfruktúrcy'ában a fejlődési törvények hatását kutatja" .^ A gyakorlati célú falukutatásnak a történeti hozadéka - a szépirodalmi, szociográfiai irodalomhoz képest - szerénynek mondható. A helyi értelmiségiek által összeállított községi monográfiák javarésze kéziratban maradt, s ha megjelent is, nem felelt meg a történész szakma által előírt követelményeknek. A két világháború közti időszakból csak kevés színvonalas falumonográfiát tart számon a szakirodalom.

29 Ennek részben az az oka, hogy a tudományos történetírás képviselői - néhány kivételtől eltekintve - távol tartották magukat a falukutató mozgalomtól. A népet tudatosan csak az interdiszciplináris jellegű népiségtörténeti iskola állította a kutatás központjába. Ezen irányzat legnevesebb képviselője, Mályusz Elemér 1924-ben nagy tanulmányban fejtette ki a helytörténetírás feladatait és igyekezett „rábeszélni szakköreinket: Tegyük tudományos jellegűvé a magyar hely történetírást, hogy fellendítsük egész tudományunkat, számára olvasóközönséget neveljünk", szervezzük újjá vidéki történeti társulatainkat, s készítsük el a „az integer Magyarország történeti földrajzát" !

m 1931-ben a területi revízió szolgálatába állított népiségtörténet művelésére kutatóintézet felállítását, s településtörténeti folyóirat indítását szorgalmazta, majd tanítványaival megkezdte Magyarország népesedéstörtének megyénkénti feldolgozását. Mályusz történelem-módszertani tanulmányaiban elsősorban a megyetörténet szempontjából vizsgálta a településtörténeti problémákat. A középkori megye történethez elfogadta Tagányi koncepcióját, az újkor kutatásában a gazdaság- és társadalomtörténet jelentőségét emelte ki. Az eseménytörténeten alapuló hagyományos, narratív jellegű helytörténetírás helyett a szociológiai indíttatású genetikus irányzat mellett foglalt állást. A helytörténetírás „elsőrangú segéderőinek" a vármegyei levéltárnokokat és történelemtanárokat tekintette, akiknek elsősorban a történeti földrajz művelését ajánlotta.

31 A középkori megyetörténetek, késő-középkori, újkori uradalomtörténetek áttételesen hozzájárultak a magyar falu múltjának jobb megismeréséhez, s ma is használható, módszertani útmutatást is nyújtó összefoglaló munkák megj elentetéséhez.

32 SZOCIALISTA FALUTÖRTÉNETEK A 2. világháború utáni újjáépítés, majd a sztálini diktatúra éveiben a helytörténetírás háttérbe szorult. Változás csak az 1960-as évektől következett be, amikor a pártpolitika a helytörténetet, honismereti mozgalmat a szocialista hazafiságra nevelés eszközeként használta fel.

33 1963-tól a megyei múzeumok, 1969-től a megyei levéltárak váltak a helytörténeti kutatások műhelyeivé. Az 1970-es, 1980-as években - az ideológiai követelményekhez igazodva - le94