Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

2. 3. A népvándorlás- és a középkor kutatása A népvándorlás kori gyűjtemény hivatalosan 1985. szeptember 30-tól létezik, amikor az ilyen korú tárgyak külön nyilvántartására új leltárkönyvet nyitottak. A gyűjtemény őre ettől a naptól dr. Kiss Gábor régész. Ez a tény a korszak kutatásának ezt a dátumot megelőző minőségét és helyzetét hűen tükrözi. Ez az állítás akkor is igaz, ha tudjuk: 1. a bozsoki hun kori aranycsat 1875-ben jogelődünk birtokába került, hun kori sírokat tárt fel báró Miske Kálmán is a velemi Szent Vid hegyen, 2. hogy a Vasmegyei Régészeti Egylet által finanszírozott, Lipp Vilmos vezette Keszthely-környéki ásatások (18781880) voltak Magyarország első nagykiterjedésű népvándorlás kori temetőfeltárásai, 3. hogy 1923-1929 között Miske Kálmán, Tompa Ferenc és Horváth Tibor Antal - sokszor versenyt futva a földkitermeléssel és a rablóásatásokkal - Nagyasszonyfa (ma: Vasasszonyfa) határában, az agyagbányában pusztuló késő avar kori temető 167 síi ját tárták fel. A temető különös szakmai jelentősége talán abban is rejlik, hogy ennek leletanyaga terelte végképp az ásatáson is résztvevő, acsádi születésű Fettich Nándor (1900-1971) érdeklődését a római korról a népvándorlás kor kutatására. Az egykor közel 1000 temetkezést magában foglaló és javarészt elpusztult sírmező hitelesítését (168-183. sír) Bakay Koméi végezte el 1979-ben. A még földben rejtőző sírokat (184-468. sír) pedig Kiss Gábor tárta fel (1984-1990). Két további késő avar kori temetőrészlet feltárását kell még megemlítenem, amelyek jelentősebb gyarapodást eredményeztek. Mindkét esetben jelentős szerepet játszottak az ásatások lebonyolítása során a BDF régésztechnikus képzésének hallgatói. Az egyik leletmentő ásatás Izsákfa-Bokodpusztán, a homokbányában történt (1994-1995), a bányászassál veszélyeztetett sírmező szélén (1-44. sír). Ez a temető - hasonlóan a vasasszonyfaihoz nyugat-dunántúli, illetve bécsi-medencei jellegzetességekkel bír. A másik a Lukácsháza-Hegyalja dűlőn, a homokbányában végzett leletmentés egy a korabeli környezetétől temetkezési szokásaiban (K-Ny tájolás, kamrás lovas temetkezések, birkabőrrel letakart koporsó) merőben eltérő csoport sírjait (192. sír) hozta napvilágra (1984-1986; 1998-2000). Hasonló jellegzetességgel bíró temetőket eddig csak az avar birodalom peremterületeiről ismerünk. Néprajzi értelemben tehát ezeket a temetőket e tágabb földrajzi egység késő avar kori népességének, azaz „táji csoportjának" hagyatékaként kezelhetjük. A korszak megyei történetéhez új adatokat szolgáltattak a Rába-teraszon, Sárvár közelében végzett kutatások. A várost elkerülő út megelőző ásatásán (Faképi dűlő) egy temetkezés és egy avar kori falutelepülés nyomai kerültek elő Farkas Csilla 2002. évi tevékeny kedése során. Ugyanebben az évben a Szombathelyt elkerülő főút 3. üteme 5. lelőhelyén (Reiszig erdő alatti dűlő) szintén egy magányos avar kori sírt tárt fel e sorok írója. A séi Déli lakótelep építését megelőzően avar kori település részletét tárta fel Farkas Csilla 2001ben. A sárvári Vég-malomnál egy 9. századi temető sírjait Gábler Dénes ásatta ki és Szőke B. Miklós tette közzé. 44