Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

A megszakításokkal két évtizeden át ásott Szent Vid-i leletanyag (lásd a No. 1. tételt) leltározatlan, feldolgozatlan és szinte publikálatlan, csak néhány koncepciózus és fontos leletegyüttest közlő tanulmány jelent meg. A teljes anyagközlés elmaradt. A nemzetközi projekt keretében feltárt és az ELTE Régészettudományi Intézetébe került emlékek publikálása szerencsére teljes egészében megtörtént, ugyanis a francia-magyar ásatás eredményeit 1990-1994 között közzétették. Ez a leletanyag az egyetemről 2002-ben került vissza a múzeumba. Az 1985-1995 közötti évtizedben - a megelőző évtizedhez képest - meglehetősen beszűkült az őskorkutatás. Ez - a fent már említett személyi változásokon túl - az egyedüliként maradt Károlyi Mária egészségi állapotának romlásával magyarázható, aki ezért - érthetően - leginkább csak a már régészetileg védett séi lelőhelyre és környezetére, valamint az általa feltárt objektumok feldolgozására koncentrált. Ezzel összefüggésben az Arany-patak völgyében végzett terepbejárásainak erdményei sajnos még publikálatlanok. Ugyanakkor a Közép-Európában alapvetőnek számító kismonográfiájában a kora rézkorral kapcsolatos kutatásait közzé tette 1992-ben. Közben sajnálatos módon a korszak kutatását célzó terepi munka és a terepbejárások száma drasztikusan csökkent. Kivételt képez az a hangsiilyos szerepű feltárás, amely 1988-1993 között Górban, a Kápolnadombon zajlott. Ezt, akkor még külső, meghívott munkatársként jelen sorok írója és Dénes József irányította. Az ásatás eredményei a megye késő bronz-, kora vas- és kelta kori története szempontjából új helyzetet teremtettek, s nem csak multidiszciplináris információi révén. Itt készültek a megye első C-14 kormeghatározási sorozatai, teljes ember- és állatcsont-, növényi-, malakológiai és geológiai anyag stb. feldolgozásai. Elévülhetetlen érdemeket szereztek viszont a megye területe őskori régészeti lelőhelyeinek - főleg hatósági előkészítő munkák miatti - felfedezésével, felszíni - ún. egyeléses, azaz tallózó-válogató - leletgyűjtéseikkel a Kiss Gábor vezette kollégák. Névszerint a leggyakrabban résztvevő Derdák Ferenc geodétát, Kiss E. Csaba restaurátort, Mayer Lászlót - ma a Vas Megyei Levéltár munkatársa - és Egyed Tibor gyűjteménykezelőt kell megemlítenem. A Berzsenyi Dániel (Tanárképző) Főiskola régésztechnikus képzésének keretében Kisunyom, Győrvár és Vép első részletező és tallózó topográfiai bejárása és feldolgozása történt meg. Szisztematikus terepbejárásokat - nagyon leegyszerűsítve: mindent felszedünk és dokumentálunk a területen, majd feldolgozzuk az ásatást előkészítendő - végeztünk 1994-ben Ják (neolitikum, római kor),

26 1996-ban Ostffyasszonyfa határában (bronzkor, vaskor, középkor) és Körmend-Magyarszecsőd határán 1999-ben a BD(T)F régésztechnikus képzésének keretében. A Dunántúlon a régészeti tudományos kutatás történetében ezek voltak a módszer alkalmazására az első példák. A jaki bejárás eredményei a Pannicvlvs Régiségtani Egylet új sorozatának első kiadványaként 1997-ben jelentek meg. A képzésen résztvevő Rasztovics Jánossal elkészítettük (és megjelent) a Kiss Gábor és munkacsoportja által begyűjtött, továbbá a mtizeum raktáraiban az utóbbi három évtizedből elfekvő őskori leletek topográfiai feldolgozását. 24