Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

Ide került át a Skanzenből a restaurált góri, s az újonnan megásott elkerülő utak (Szombathely, Sárvár) leletanyaga, ami újabb többszáz ládányi tárgy bekerülését jelentette - eddig. (Mindkét elkerülő út még befejezetlen.) Továbbá létrehoztunk egy új restaurátor bázist, ahol a nagymennyiségű (több tonnányi) kerámia és csont lelet tisztítása és az előbbiek restaurálása folyik. Ennek eredményeként - a múzeum történetében először - elmondhatjuk: a 2002. évi Szombathelyt északról elkerülő út 3. üteme anyagának teljes restaurálása az ásatást követő évben befejeződött. A raktári körülményekről összegzésként kimondhatjuk: nem csak az európai normáknak, és a jelenleg hatályos hazai törvényi előírásoknak, de még a korábbi szocialista múzeumi törvény paragrafusainak sem felelnek meg! Egyik sem. A muzeológusok lelkiismerete pedig egyáltalán nem nyugodt. Zárógondolatként megjegyzem: legalább 10 évenként revíziózni kellene a gyűjteményeket. Vajon, ilyen körülmények között, mit gondol a Tisztelt Olvasó, meg lehet ezt oldani? Hozzá teszem: revíziózni csak azt lehet, amit tisztítottak, restauráltak, majd leltároztak. No. 2. tétel: a restaurálásról A kezdet igen örvendetesen indult. 1914-ban Miske Kálmán restaurátor laboratóriumot alakíttatott ki a nyugati épületszárnyon, a folyosó elzárásával. Több cikket is publikált hazai szakfolyóiratokban, amelyekben a restaurálást általában és egyes eljárásait propagálta. A habom azonban közbeszólt ..., s a folytatást csak az 1940-ben laboránsként munkába álló Szakonyi László restaurátori tevékenysége jelentette. A Savaria Múzeum Restaurátor Osztályának munkatársai természetesen a megyei múzeumi szervezet mindenegyes Osztálya és múzeumi egységei (pl. Körmend, Kőszeg, Sárvár, Szentgotthárd, Vasvár) igényeit is ki kell(ene), hogy elégítsék. Fentebb már részben említettem, hogy - néhány kivételes évtől eltekintve - létszámuk négy és fél stárushelyen dolgozó, jól képzett (2 fő felsőfokú, a harmadik egyetemre jár, 1,5 fő középfokú végzettségű) fővel stabilizálódott. Munkakörülményeik és környezetük az 1980-ban befejezett felújítás óta alig változott. Mára amortizálódott, ahogy gép- és műszeiparkjuk nagyrésze is. 1973-1990 között a Régészeti Osztály vezetője irányította tevékenységüket, majd egy kevésbé szerencsés átszervezésnek köszönhetően az ún. Közönségkapcsolati és Muzeológiai Szolgáltató Osztály részét képezték. A helyzet 2002-ben normalizálódott, azóta a megyei múzeumigazgató közvetlen alárendeltségébe tartoznak. Ez így korrekt, hiszen tevékenységük nem egy osztály és nem egy múzeum igényeit szolgálja. Helyzetüket tovább nem taglalom, csak azért kellett e tárgykörre ismét visszatérnem, mert amíg itt nem történik meg egy régészeti lelet (legyen az pl. ős-, római-, avar- vagy középkori, település, temető avagy éremlelet, netán üveg, textil...) resataurálása és konzerválása, nem kezdődhet meg nyilvántartásba vétele (leltározás), tudományos feldolgozása (publikálás), de közkinccsé tétele (kiállítás) sem. 14