Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

„A jó ház alapja a tető." Több mázsa régészeti lelet szállítása lépcsőkön pedig kissé nehézkes.) Ezekben az években a régészeti gyűjtemény, ős-, rómaiés középkori törzsgyűjteménye és az új, nagyjelentőségű tervásatások (Romkert, Sé, Velem) hatalmas mennyiségű anyaga a régi Kórház, majd a Tejipar épületébe került. Ekkor azonban még csak a főépületben és a Szeminárium épületének pincéjében voltak gyűjteményi raktárak, s a viszonylagos helybőség jellemezte ezeket. A megyetörténet régészetileg megfogható szeletének szinte teljes egésze ezekben a raktárakban volt. A költöztetési kampányok máig hatóan károsították azonban a régészeti gyűjteményt. Az esztelen takarékosság eredményét csak részben tudtuk 2002-ben elhárítani (lásd fentebb a tetőről írottakat), addig a régészeti raktárak egy része, illetve már az állandó kiállítás is rendszeresen beáztak. A padlástérben - kb. egy évtizedig többszáz galamb tanyázott. (A hívatlan társbérlőket 2001-ben sikerült kipenderíteni.) A guanó hasznos - mint tudjuk -, de nem itt! Mivel a madarak természetesen röpködtek, a port is folyamatosan felkavarták, pihe, tollaik szálltak ... Az esővízzel együtt mindezek az ártalmas tényezők bejutottak a fűthetetlen, nem klimatizált és nem pormentesített őskori régészeti raktárba is. Ahol természetesen ilyen körülmények között lehetetlen volt dolgozni. Nem szükségeltetik túl sok képzelőerő ahhoz, hogy: mit lehet tenni a padlástérben 50-60 °C-os klímájú nyári, vagy -10 °C-os téli körülmények között? Egyébként és alaptevékenységként: ülve, leltározni kellene. Ez ugyanis a tudományos kutatás első lépése a terepi munka és a tárgyak restaurálását követően. (Erre a tárgykörre rövidesen még kitérek.) A gyűjtemény is folyamatos karbantartást igényel - tárgyak visszatétele a kutatók után, lekopott számok pótlása, újonnan leltározottak elhelyezése stb. - ott is, ahol kedvező körülmények vannak. Itt pedig, ilyen körülmények között nap mind nap pusztultak a tárgyak. Pl. a már restaurált edény széttöredezett (lásd hőingadozás), a konzervált fém újra korrodálódott, 2-3 hónappal a takarítások után újra mindent vastagán ellepett a mocsok (lásd por, galambok). A Lapidarium (Kőtár) melletti római- és középkori raktárban sem jobb a helyzet. Azok a rossz szigetelés miatt alulróloldalról vizesednek, fűtetlenek, és talpalatnyi helye sincs az ottani munkának. Nagyjából ez a helyzet a népvándorlás kori gyűjteménnyel, azzal a különbséggel, hogy három éve munkaszobában helyeztük el. (Itt jelenleg egyébként két régész irodai munkahelye és a Pannicvlvs Régiségtani Egylet központja is van kb. 15 m

2-en.) A főépületen kívül - már az 1970-es évek elejétől - kb. 300 m

2-es régészeti raktár van a Püspök úr jóvoltából a Szeminárim épülete alatti pincében. Két éve (sic!) már fűthető. A Romkert felől egy részét rendszeresen elárasztja az esővíz, zsúfolt és időnként szennyvízzel is fertőződött az elkerülhetetlen csőtörések miatt. Itt, ilyen körülmények között tárolódnak az európai hírű Járdányi Paulovics István Romkert tudományos kutatása során feltárt leletek. A 2001. évi bővítés során még az Osztály diplomás régésztechnikusai is a vakolatot verték és meszeltek, hogy elfogadható környezetet alakítsunk ki. Új polcrendszerek építésére is sor került. Nyílászárókat helyeztünk el, illetve újítottunk fel. 10