Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

Összességében tehát megállapítható, hogy bár a Régészeti Osztály létszáma az elmúlt közel 30 évben fokozatosan és erőteljesen emelkedett, továbbá belső szerkezetében átalakult, ugyanakkor a segítő munkatársak száma (pl. gyűjteménykezelő jelenleg egy sincs) nem elégséges mértékben (csupán egy rajzoló van jelenleg), ill. stagnál az 1980-as évek végének szintjén, holott a feladatok mennyisége nagyságrendekkel nőtt, általános pozíciónk pedig - gondolok itt elsősorban a meghatározó műtárgyvédelmi-„raktározási" feladatokra - egyértelműen romlott. Vetnünk kell még egy pillantást az Osztály tevékenysége szempontjából kulcsfontosságú restaurátor-létszám alakulására is. Az ország egyik első vidéki restaurátoraként Szakonyi László (1914—1989) nevét kell megemlítenem, aki 1940-től több évtizeden át szinte egyedül tevékenykedett ezen a területen, és nem csak a régészeti feladatkört segítve. E vonatkozásban a „nagy bumm"-ot Bandi Gábor igazgatósága eredményezte, amikor a tervásatások miatt a restaurátorok létszáma örvendetesen megnövekedett és elérte a 4 főt. Szakonyi Judit nyugdíjba menetelét (1997) követően azonban évekig 2-3 fővel stabilizálódott, ugyanakkor a régészeti terepi tevékenység az 1990-es évek közepétől a korábbi évtizedhez képest több nagyságrenddel megnőtt. 2002-ben sikerült e helyzetet némileg „lekövetni képes" szakalkalmazotti létszámot kialakítani, hiszen jelenleg a múzeumi szervezet Restaurátor Csoportjából a Szombathelyen dolgozók létszáma 4,5 fő és további 1 fő szerződéses munkatársunk is van. El kell azonban mondani, hogy természetesen nem az év minden napján és nem mindannyian régészeti leletanyaggal foglalatoskodnak, hiszen a megyei szervezet műtárgyállománya hatalmas, s Szombathelyen kívül csupán 4 fő restaurátor tevékenykedik. Igaz, utóbbiak nem foglalkoznak régészeti leletanyaggal. Azt sem szabad azonban elfeledni, hogy a több mint egy évtizednyi (kb. 1988-2003) terepi munka több tonnányi, azaz többezer doboznyi régészeti eredményével - a folyamatos terepi túlterheltség miatt - nem volt régész, aki igazán foglalkozhatott volna! Márpedig ezt az elmaradást úgy kellene behozni, hogy közben az utóbbi bő évtizedben évente néhány tonnányi leletanyagot ásatunk ki! Ilyen helyzetben én minimum másfél-két évtizednyire becsülöm azt az időt, ami a Régészeti Osztály és a Restaurátor Osztály munkatársainak áldozatkész, kitartó és megfeszített tevékenységét feltételezi, persze csak akkor, ha egy évtizeden belül befejeződnek a megyében a nagy infrastrukturális beruházások. ... és e kérdéskörnek még azért van folytatása! Lásd lentebb a No. 2. részt. Nézzünk meg azonban néhány momentumot kicsit közelebbről és alaposabban! No. 1. tétel: a raktározásról A megyei múzeumi szervezet központi épülete (Savaria Múzeum, Kisfaludy Sándor u. 9.) felújítása 1977. második felében kezdődött a kiköltözéssel és 1980 decemberében indult meg a gyűjtemények visszaköltöztetése úgy, hogy a Megyei Tanács által megadott kivitelezési költségekből a tetőszerkezet felújítására és teherliftre már nem futotta. (Azt pedig az utca embere is tudja: 8