Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

ILO\<;ÁHOK A VAS MEGYEI RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE - SZÁMVETÉS AZ ÉVFORDULÓK JEGYÉBEN A Magyar Nemzeti Múzeum alapításának bicentenáriumi évében - azaz a magyar múzeumügy kezdeteivel - együtt ünnepeltük mi is, jogelődünknek, a Vasmegyei Régészeti-Egyletnek

1 köszönhetően 2002-ben, mégpedig 130 éves történelmünket. Erre egy kamara-kiállítással emlékeztünk, amelyet Kiss Gábor régész kollégám rendezett a Savaria Múzeum Lapidáriumának előterében. Ugyanő a Budapesti Történeti Múzeumban létrehozott, a legkorábbi hazai múzeumi gyűjtemények „Múzsák kertje" című kiállítására produkált egy tárlónyi anyagot.

2 Sajnos, helyi ünnepünket némileg beárnyékolta, hogy az 1908-ban múzeum céljára - közadakozással, állami-, vármegyei- és városi támogatással

3 emelt épület mára - az 1939-ben és 1977-1980-ban is csak részleges felújítások ellenére - igencsak kritikus állapotba került. Ennek következményeként a beázások már a Bandi Gábor (1939-1988) koncepciója szerint kivitelezett, több mint két évtizede, 1982-ben megnyitott állandó kiállítást is veszélyeztették. Több éves tortúrát követően azonban 2002 nyarán a már kissé megkopott kiállítás felett megtörtént a födém rekonstrukciója, és 2003 február-márciusában lezajlott az épület északi oldalán az életveszélyes, a beázás és a hideg ellen semmi védelmet nem nyújtó ablakok komplett cseréje. 2003 nyarán pedig valószínűleg megtörténik a több mint 20 éves kazán cseréje, azaz a fűtés korszerűsítése. Mindezek azonban csak az első lépést jelenthetik a patinás, városképi jelentőségű épület védelme és a modern igényeknek megfelelő múzeum kialakításának folyamatában. Ezt a problémát és egyéb műtárgyvédelmi gondjainkat megoldandó, három éve tervezzük és pályázzuk egy új szombathelyi múzeum-komplexum kialakításának központi költségvetésből történő megfinanszírozását. Reméljük, hogy a megyei levéltár és könyvtár után, s a megyei kórház folyamatos rekonstrukciója közben most már mi következünk. A központi épület centenáriuma közeleg, problémáink általában, de a régészet vonatkozásában is rendkívül szorítóak. Az évfordulók - a kettősek méginkább - arra predesztinálják, sőt kötelezik az érintetteket, hogy készítsenek számvetést a múltról* a jelenben és a jövőnek. Erre vállalkozom most - nem titkolva, hogy ezt a kéziratot már vagy három éve írni kezdtem -, de természetesen csak az általam művelt tudományterület vonatkozásában, ami az archaeológia. A feladatra azért is vállalkoztam szívesen, mert kötelességem a Régészeti Osztály vezetése, azaz a 5