Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Czirók András: A celldömölki Holocaust története a helyi sajtó és visszaemlékezések tükrében

Ezeket a humánus érzésű embereket is megpróbálták ,Jó útra téríteni". Megmagyarázták nekik, hogy nem zsidóüldözésről, antiszemitizmusról, hanem hazánk jövőjéről van szó. Ezt azzal indokolták, hogy a magyar múlt tragédiái mögött az örök zsidó áll, aki öt évezreden keresztül volt góca az emberiségnek. A kitelepítés után a celli lakosok benyújthatták igényeiket a zsidók megüresedett lakásaira, hátrahagyott üzleteire (ezek a városközpontban álltak: a Szentháromság téren és a Gyarmathy téren). A zsidók megmaradt tüzelőanyagait, szenet, fát összehordtak, és szétosztották a hadbavonultak hozzátartozóinak. Viszont azokat, akik illegálisan ingóságokat tulajdonítottak el, felszólították, hogy az ellopott értékekkel jelentkezzenek a községházán.

26 A jánosházi gettó létszáma 1944. május 12-én 1129 fő volt a celldömölkiekkel és a járásiakkal együtt.

27 Jánosházán a zsidók élelmezése nagy terhet jelentett a lakosság számára, ugyanis a zsidók hajlandók voltak az élelmiszercikkekért nagyon magas árat is fizetni, a kereskedők pedig annyit kértek, amennyit nem szégyelltek. így a lakosság nem tudott lépést tartani az árakkal. A lakók minden nap 11 és 12 óra között mehettek ki vásárolni, a kereskedők is ekkor mentek eladni áruikat. Nagy megkönnyebbülést jelentett számukra, amikor a zsidókat átköltöztették.

28 Az üres gettóba az átköltöztetés után betörtek, ruhaneműket, kisebb-nagyobb ingóságokat tulajdonítottak el.

29 1944. június 17-én szállították át vonaton a jánosházi gettó lakóit a sárvári gyűjtőtáborba.

30 Az átszállítás két részletben történt: először a munkaképeseket vitték el, aztán a többieket. Az első csoportot két német katona kísérte, a foglyok emberséges magataitásban részesültek; vásárolhattak, szabadon mozoghattak, amíg a vonatra fel nem szállították őket. A második csoportot húsz csendőr kísérte, nők, férfiak, fiatalok és öregek vegyesen utaztak. Nemcsak Jánosháza, de a környező falvak lakói is összegyűltek, hogy elbúcsúzzanak a gettó lakóitól. Miközben a zsidókat a szerelvény felé terelték, eldobálták értéktárgyaikat. Amikor a szerelvény Celldömölkre érkezett már több halott is volt a szerelvényen, valószím'íleg szomjan haltak.

31 A gyűjtőtábor

38 az akkori selyemgyár területén működött, neve: „Magyar Királyi Rendőrség Sárvári Kisegítő Toloncháza" volt. A terület kezdetben lengyel, szerb, majd jugoszláv hadifogolytáborként mííködött a zsidók gettósításának megkezdése előtt.

33 Sárváron volt Magyarország egyik legnagyobb intemálótábora. A bevagonírozási központban 3521 zsidót tartottak, közülük 750 fő magából a városból származott. A tábor egy Gribovszky nevű magyar parancsnoksága alatt állt. Augusztus 5-én megjelent a táborban egy SS százados 40 SS katonával, és felszólította a parancsnokot, hogy működjék közre a táborlakók bevagonírozásában és deportálásában. A tábort német tankok kerítették be, így a parancsnok engedett. A deportáláshoz német tehervagonokat használtak, csak néhány orvos, állatorvos és mérnök maradhatott, akikre a magyaroknak szükségük volt.

34 A Celldömölkön álló zsidó felekezetű templomot, és iskolát a városban tartózkodó német katonák lőszerraktárként használták, majd felrobbantották.

35 81