Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Czirók András: A celldömölki Holocaust története a helyi sajtó és visszaemlékezések tükrében

megjelent a zsidórendeletek első sorozata az állami hivatal betöltésének, megkülönböztető jelzésnek, a zsidók vagyonának, mozgási szabadságuk korlátozásának tárgyában. Április végén megkezdődött a gettósítás, május közepén pedig megtörtént az első elszállítás a kassai csendőrkerület területéről. Ez időtől kezdve egészen július elejéig napi négy szerelvényt deportáltak Auschwitzba, vagy más haláltáborokba. Október 16-án megalakult a Szálasikormány, megkezdődött a nyilasuralom. A kormány nem titkolt célja egy „zsidómentes állam" létrehozása volt, tehát a félelem folytatódott, egyszersmind fokozódott. A zsidók mellett több ezer romát is deportáltak Komáromon keresztül. Az 1945-ös esztendő kedvező fordulatot hozott: februárban az Ideiglenes Nemzeti Kormám^ hatályon kívül helyezte a zsidótörvényeket, felszámolták a fasizmust. A tanulmány rövid helytörténeti áttekintés után rávilágít arra, hogy milyen volt a városunk környékéről elhurcolt munkaszolgálatosok élete, rövid betekintést nyújt az auschwitzi halál tábor rémségeibe. Szókincsünk sokszor nem teszi lehetővé a teljesen hű visszaemlékezést, a megtörtént események gyakran leírhatatlannak tűnnek, nincs emberi szó a kifejezésükre. A kutatást nehezítette, hogy kevés helytörténeti jellegű kordokumentum maradt fenn - az iratok nagy része a város 1945-ös bombázásakor megsemmisült -, s így a korszak a celldömölki helytörténetírás sötét foltját képezi. 1. A LETELEPEDÉSTŐL A VÉSZKORSZAKIG

2 Celldömölk Vas megye legkésőbbi zsidó települése. Az első zsidó - a nemesdömölki Pick Zsigmond, aki mint gazdálkodó, kereskedő, továbbá városbíró is sokat tett a városért - az 1840. évi 29. te. alapján telepedhetett le. Kezdetben csekély lélekszámuk miatt a nagysimonyi hitközséghez tartoztak, majd 1870-ben viták és súrlódások következtében a város zsidósága önállósította magát. Nemsokára létrehozta közintézményeit: 1872-ben iskolát alapított, 1874-ben temetőt létesített, majd 1882-ben felavatta templomát, amit Schöne Lajos bécsi műépítész tervezett. E templom egyrészt abban különbözött más zsinagógáktól, hogy az 51 családból álló hitközség adományaiból épült fel, másrészt abban is, hogy nem építettek benne női karzatot. 1848-ban 39 zsidó család élt városunkban, 1895-ben 78 családdal a megye zsidóságának egyik központja lett. 1902-ben a hitközség kettévált neológ és orthodox irányzatra. Ez a szakítás nem érződött az emberek kapcsolatán, ezután is egyetértésben éltek. A celli zsidóság mindig törekedett arra, hogy békében éljen környezetével, ennek ellenére az 1919-es fehérterror idején több izraelitát is meggyilkoltak. A gyilkosokat felmentették, mivel tettüket „hazafias felbuzdulásban követték el". Városunk mindkét hitközsége kivette részét a közcélú megmozdulásokból, mindent megtett a segítés és a jótékonyság területén, sőt bekapcsolódott az ipari és kereskedelmi életbe is. 77