Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

1. szám - Illés Péter: Csaba József néprajzi fotográfiái

3. kép Sváb parasztház Magyarbükkösd-pusztán Csákánydoroszló, 1938 Hasonló összefüggésben számos felvételen megfigyelhető, hogy a fényképezéskor, a megörökítés rövidke ideje alatt a fényképezőgép jelenléte óhatatlanul is tudatos reflektáltságot szült a lefényképezni kívánt szereplőkben. Ezt a reflexív viszonyt láthatjuk például a Nagycsákányban, 1938-ban készült felvételen is, mely „Cséplőgép munka közben" felirattal került leltárba (4. kép).

36 A népszokásokat megörökítő képeken is előfordul, hogy az elvileg valamilyen szokáscselekvést végző személy(ek) sok esetben szemből és egyenesen állva került(ek) fotózásra (5. kép)

37

. A frontálisan kialakított pozícióból adódóan a szereplő önkéntelenül is belenézett a kamerába. A fényképezés eseményében résztvevők interakciójának tényét, mindannyian ismerjük a saját élményeinkből is. A fénykép hiába a valóság egyik legnagyszerűbb leképezési módja, miközben valamit megmutat, sok esetben mégis magát a valóságot rejti el, egyszerűen azáltal, hogy a fényképezőgép jelen van. Mindez a fényképek dokumentumértékét

38 határolja be. A problematika a vizuális eszközökkel való rögzítés, de az audiális eszközökre is érvényesen, az etnográfiai kutatás és a vizsgált közösség kapcsolatának egy sarkalatos etikai kérdésére hívja fel a figyelmet. „A fotografálás csak akkor kerülheti meg ezt a viszonyt, ha a kutató nem embereket, hanem a példának okáért épületeket vagy tájat fényképez, vagy akkor, ha kameráját titkon irányítja valamely közösségre illetve individuumra. Az ilyen »kukkolló« megfigyelési eljárás azonban 15