Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
2. szám - Boros Zoltán: Nemesdömölk arányosító tagosztályos pere, 1842-1846
készült összeírását tartalmazta. Eszerint a községben a Petendi diílő területén három részletben 45 holdja volt. Ugyanakkor azt is sérelmezték, hogy a Marcal melletti részeket túl magasan osztályozták, amiből a kihasítás során veszteséget szenvednek 43 A most tárgyalt kérdésekben folyik tovább a vita az 1844. év húsvéti, majd a Szent István napi, végül az 1845. évi vízkereszt napi törvényszakasz alatt is 44 . Érdemben új téma nem merült fel, ám mindkét fél hosszasan fejti ki ismét a maga álláspontját, és újabb vallomásokat terjesztenek be. Az alperesek közül Széli Imre, Farkas Ferenc, Simolák Imre is a perbe avatkozik, ám álláspontjaik részletes ismertetése most nem lehet célunk. AZ ÍTÉLET Az elsőfokííi ítélet 1845. június 19-én született meg. Az ítélet szövege elöljáróban leszögezte, hogy az arányosítása kulcsaként továbbra is a per kezdetén már megállapított belső teleknagyságot fogadja el. Petendi dűlőt továbbra is a nemesdömölki határ részének kell tekinteni, amint ezt az alperesek által benyújtott egyik bizonyíték, Nagy Ferenc javainak összeírása is igazolta. Az is megállapítást nyert, hogy nemcsak a Marich és Nedeczky családok használhatták, hanem más közbirtokosok is. A másik leginkább vitatott terület a Halmoki dűlő volt. Az itt található közlegelőről a bíróság véleménye szerint nem sikeriilt az alpereseknek bebizonyítani, hogy az évek során több közbirtokos is a saját javára hasított ki belőle kisebb darabokat. Az evangélikus egyházközség a templom fundusához akart a per során külső birtokrészt szerezni. Ez csak részben sikeriilt, mivel az 1681-es törvények értelmében a protestánsok a templom és az iskola építéséhez a községi közös földből kellett telket hasítani. Ez azt jelenti, hogy a templom fundusa külső birtokrésznek tekintendő, vagyis nem képezi a telki állomány részét, így az arányosításból is kimarad. Ugyanakkor a bíróság megengedte, hogy amennyiben a lelkész és a tanító házhelyének területe nem éri el a törvényes nagyságot, akkor annak kiegészítésére a közös föld terhére lehetőséget biztosít. Szálai János jobbágy ügyét nem tekinti az ítélet a per tárgyának. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy Szálainak nemesi házhelye van, ezért az ő járandóságát a többi közbirtokoshoz hasonlóan ki kell mérni. Ugyancsak a tárgyhoz nem tartozónak tekintette az ítélet - mint ahogy mi is mellőztük Farkas Ferenc és Simolák Imre felvetéseit. Arról is rendelkezés történt, hogy a földeket lehetőség szerint egy tagban mérjék ki, szükség esetén pedig sorshúzással kell eldönteni, hogy a birtokosok milyen sorrendben kapják meg a nekik járó parcellákat. A közös haszonvételek tárgyában rögzítették, hogy egy kocsma és a mészárszék a továbbiakban is fennmaradhat. Végül elrendeli az ítélet a perköltségek birtokarányos megtérítését, és a földkönyv egy példányának levéltárba adását. 45 Az alperesekre nézve kedvezőtlen ítélet ellen úgy a közbirtokosság, nemkülönben az evangélikus gyülekezet fellebbezett. Különösen a Petendi di'ílő kapcsán adtak hangot nemtetszésüknek: vagyis nem ismerték el,hogy szaba51
