Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Boros Zoltán: Nemesdömölk arányosító tagosztályos pere, 1842-1846

ki.

28 Erre az időpontra már elkészült az egyes dűlők osztályozása is. Ez azt jelenti, hogy a közbirtokosok saját tagjai közül még május folyamán kiválasztottak 8 személyt, négy-négy katolikust és evangélikust, hogy a földek termőképességét minősítsék. A dűlőket 1 és 4 között osztályozták. A kihasítás során ezt úgy vették figyelembe, hogy a legrosszabb minőségű földekből 1300 négyszögölet számítottak egy holdba, a harmadosztályúból 1200, a másodosztályúból 1100, míg a legjobb minőségű földből 1000 négyszögöl tett ki egy holdat.

29 A következő tárgyalásra, az 1843-as húsvéti törvényszakban, már azt jelenthette a felperes, hogy megtörtént a térkép, és az ehhez szorosan kapcsolódó földkönyv hitelesítése. Egyidejűleg bemutatták az egyes dűlők osztályozására vonatkozó mellékleteket is. Az arányossági kidcs kérdésében a korábbiakhoz képest új álláspontra helyezkedett. Mivel az alperesek úgy a jegyzőkönyvben, mint a helyszíni békéltetéskor elutasították a telid állomány külső tartozékainak beszámítását, és mivel a törvény betűje is a belső fundust említi első helyen az arányosítás során, ezért elfogadják, hogy a jelenlegi belsőségeket tekintsék kulcsnak.

30 A per első részítélete 1843. június 12-én született meg, melyben felszólították a feleket, hogy szeptember 12-ig mindkét fél terjessze be bizonyítékait, hogy mielőbb végleges ítélet születhessen az ügyben.

31 A per jegyzőkönyvének 1843. Szent István napi törvényszakasz alatt történt bejegyzései tanúsítják, hogy az alperesek - akiket ebben az esetben Marton Pál ügyvéd képviselt - több tanúvallomást teijesztettek a bíróság elé. Azt kívánták bizonyítani, hogy Gyarmathy János a kertje végében lévő közföld kárára megnövelte saját házhelyét. Kérték a bíróságot, hogy ne legalizálja ezt a törvénytelen lépést, és Gyarmathynak a vitatott terület után ne jutassanak a közföldekből. A felperesek ügyvédje - most mellőzendő formai, logikai és kronológiai érvekkel - minden felvetést igyekezett megcáfolni. Úgy tűnik eredményesen. Az 1843. szeptember 18-án hozott ítélet első helyen kimondta, hogy az arányosság kulcsa az 1836. évi 12. te. értelmében a valóságban meglévő belső telek tekintendő. A második részben pedig megállapította, hogy Gyarmathy János alperesek által vitatott kertje a továbbiakban a belsőségek közészámítandó. Az ítélet kétségtelenül a felperesek számára volt kedvező, így azonnal kérték, hogy a bíróság rendelje el a tagok kijelölését, és megegyezés hiányában a sorshúzással történő kiosztását.

32 Ezzel az ügy látszólag nyugvópontra jutott, már csak a végrehajtásról kellett dönteni. A felperes ennek szellemében becsatolta a hitelesített földkönyvet, valamint a perköltségekre vonatkozó elszámolást. A következő törvényszakaszig fenntartotta még az egyezség útján történő kiosztás lehetőségét, de ennek hiánya esetén bírói ítélettel jóváhagyott sorshúzást tartott szükségesnek. Új elemként bejelentette, hogy a község evangélikusok és katolikusok által közösen használt temetőjének bővítésére egy holdnyi teríilet kihasítását javasolja.

33 Az alperes közbirtokosság korábban kifejtett álláspontjuk alátámasztására újabb vallomásokat mutatott be a bírónak. Ezek egy része Gyarmathy Já48