Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig
Edvi Illés Pál munkásságát méltató írások egyházi tárgyú művei mellett oktatási könyvét és a Vas megyei Krónikákat említik. Érdeklődésének széles körét a különböző lapokban megjelent írásai jelezték. Fontos, életbevágó témákat érintett, láttatja a népélet különböző oldalait, - a falusi pap, mint népnevelő, - az emberek életének jobbítására irányuló szándékát. A lapokban megjelent írásainak ismerete világítja meg igazi sokoldalúságát. Sajnos, mi sem vállalkozhatunk valamennyi egyébként fontos írásának a bemutatására. Szükségesnek tartja a nevelés korszerűsítését és kiterjesztését az iskola előtti időre. Wittmann Péter, sági takácsmester elveszett 4 éves fia példáját említve, követelte, hogy állítsanak óvodát falvaikban minél előbb. 91 Harminchat év iskolában szerzett tapasztalatait is összegezte. Tudta, hogy ezzel darázsfészekbe nyúlt, de írásai minden betiyével a közjót akarta szolgálni. Minden olyan témát, amit más író még nem fejtett ki, azt magára nézve kötelezőnek tartotta. A nevelésben a porosz elveket vallotta, ahol a gyemiekek az óvodából keríilnek az iskolába. Nálunk óvodák hiányában a magukra hagyott gyermekek elvadultak, erkölcseikben megromlottak. Elveivel nem ellentétes a vétséggel arányos fenyítés, ha az az iskola falai között, a családban pedig a szobák falai között történt. A falak között végzett fenyítéssel azonban sok falusi tanító visszaélt, a kínzásoktól sem riadtak vissza, sok gyermek élete végéig viselte nyomait. Az eseteket kinyomozni alig lehetett, mert a tanító egyben jegyző is volt. Lehet-e ezen segíteni? Határozottan állította, lehet, az okokat kell megszüntetni. Ennek pedig egyetlen feltétele van, óvodák létrehozása a falvakban és megyénként egy tanítóképző felállítása, ahol megfelelő felkészültséget szerezhetnének és „illőbb" díjazást kaphatnának a tanítók. Az eredmény nem maradna el, mert a szülők szívesebben adnák gyermekeiket iskolába. Addig is, amíg a két intézmény létrejön, a lelkész mellett 3-4 világi elöljáróból álló állandó iskolai bizottságot hozzanak létre. Hetenként kétszer váratlanul tartsanak ellenőrzéseket, a végső esetben az elbocsátástól se riadjanak vissza. 98 A gyülekezeteket, falvakat járva kellő tapasztalatai voltak a családokban uralkodó állapotokról, szokásokról. Herder hatására ő volt az első nálunk, aid ethnográfiával foglalkozott. Kemenesalján - mint írta, Szelestey Lászlóval ketten vannak írók, s mindketten a nép életével, szokásaival foglalkoztak, amelyek között vannak nemkívánatosak. Kemenesalján kereszteléskor 4-5, sőt 10 pár komát hívtak, egy részük vidéki, így a gyermek nem ismerte őket. A sok koma felesleges költséget okozó „tivornyázásra''' adott alkalmat. „Ki mást komának hív tartsa kötve a maga tyúkját", idézte a közmondást. A másik rossz szokás „a fejnek éktelen beburkolásá". Fiatal lányok közül télennyáron, templomban, vásáron, lakodalomban nem tudni, hogy ki a férjezett és ki a szabad. A pártát Kemenesalján nem ismerték. Sokat feddi őket, mert a fej melegen tartása ártott az egészségnek. Hiába. Amit az iskolában tanított otthon a szülők „visszatanítják'". A pórleány, ha kicsípi magát, fejét keszkenőveljói betakarta, az alsó ruha bármilyen, a láb lehet mezítelen. 9 ' 4 33
