Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig

1831 őszén, a nagy kolerajárvány idején, kalandos úton - a Marcal merseváti átkelési szakaszán nem engedték be vas megyébe - a karakói átjáróig elkerülve a kertek alatt érkezett Nemesdömölkre, az ötös számú parókiái házba, ahol 32 évet töltött. Kemenesalján jól érezte magát, bár a fővárost, mint a tudományok központját, a nagy könyvtárakat, egyesületeket, mecénásokat többször hiányolta, megsínylette. A hírek csak napok múlva jutottak el hozzá, a levelezés sok áldozatot kíván - panaszolta. 1820-ban a templom mellé egy bolthajtásos sekrestyét építettek, s ide helyezték el az egyházmegyei levéltárat, majd a könyvtárat. A sekrestye volt Edvi Illés Pál munkahelye. Itt teremtett magának egy kis irodalmi szigetet a magyar irodalomból, ahol szívesen tartózkodott, a nagyvilág zajától elvonulva alkotott. Nemesdömölkön jöttek létre az akadémiai kézikönyvei, hitszónoklatai, megjelentek versei, több önálló újságban pedig munkái. Itt választották meg 1835-ben az akadémia levelező tagjává, amelynek ülésein többször részt vett. A sekrestyében bezárkózva örömök és kétségek között írta 1848-49 krónikáját saját tapasztalatai alapján és amit azoktól hallott, akik őt hazaszeretetéről ismerve látogatásaikkal megtisztelték.

81 Edvi Illés Pál a Vas megyei Krónikák-ban hiteles képet nyújtott Kemenesalja 1848/49-es eseményeiről, benne a saját, a polgári átalakulást, nemzeti függetlenséget támogató felfogásáról. A krónikákat 4 kötetre tervezte. (I. 1848; az új magyar alkotmányos kormány. II: 1849, a magyar honi szabadságharc, III.: 1850/51, az ostromállapot és a cs. kormány kezdete. IV. : 1850/51. az ostromállapot és a cs. kormány kezdete. IV.: 1852, a császári kormány folytatása.) A krónikák kiadását fiára bízta, de csak akkor tartotta kiadliatónak, ha majd visszajön a sajtószabadság és a magyar világ, aminek visszatértében mindig bízott.

82 Jól mutatja ez Edvi Illés Pál viszonyát az 1848/49-es évekhez és az utána következő korszakhoz. A krónikákat szélesebb körben Vörös Károly tette ismertté a Vasi Szemlében.

83 Elkészült-e a 3. és a 4. kötet, sajnos nem tudjuk, de valószínűleg elkészülhetett, erre utalhat a krónika végén tett megjegyzése, most csak olyan krónikákat lehet írni, mint az 1855 eseményei, de ezzel az első két kötetre is célozhatott. A krónika anyagát később rendezte, s mert egy nehezen látó ember betűi mellett szépen formált sorok olvashatók, vélhetően diktálta mondanivalóját. Találunk benne jóval későbbi évszámokat, amelyek a különböző lapokban megjelent írásait jelzik, ami szintén rendezésre utal és azt, hogy az említett két köteten kronológiailag túllépett. Edvi Illés Pál végakaratában azt kérte, hogy földi maradványait a nemesdömölki temetőbe temessék el. Sírkövére maga készítette a feliratot. Első sora: „Volt ő pap, félj, atya, író, s hő népbarát. Van, aki olyan gyümölcsfához hasonlította, melynek ágaiba különböző jól megválogatott szemeket raktak, amelyekből különféle nemes gyümölcsök érlelődtek. Találóak ezek a jelzők. Mint lelkész, a templomba új orgonát szerzett be, a templom tornyát magasította, a templom körüli mocsarat feltöltötte, a teret kőfallal bekerítette. 28