Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig
menekült a plébánia elől, most azt szerette volna, ha ott lehetne. Közben meghalt barátja, Nagy József prépost és anyagi helyzete is megingott, a tartós háborút követő drágaság miatt. Várta az alkalmat, hogy végleg elhagyhassa a tanítói pályát. Megint a Somogyi család támogatásával jutott 1812. április 8-án Ságra, mint írta: gebeiében szeretett népemnek." Fedhetetlen élete hívei előtt tekintélyt szerzett, „tudományát pedig még a köznép is bámulva becsülte" 70 Ságra érkezése után az egyházi ügyek intézése egy ideig hátráltatja tudományos munkájában. A gazdálkodást sem tudta összeegyeztetni munkájával, ezért csupán a kertészkedést, méhészkedést kedvelte és művelte. Néhány év múlva azonban már idejének nagy részét szótára anyagának rendezésére fordította, egyben gyarapítva azt. Sok gyiijtött szava mellett ott szerepel: „hallottam Ságon", illetve más kemenesaljai községben. Szótárát szerette volna minél előbb kiadni a tanárok, diákok hasznára. A munka nagyságára jellemző, hogy több mint 80 ezer gyökérszót gyiijtött össze és készített elő kiadásra. Szótára előszavában ezt írta: „Hazánk Tudósai! utat törtem, kövessetek. Végezem Ságon ( Vas-V-ben) 1827. április 6-dikán"', vagyis amikor két hónap múlva Stettner és Vörösmarty Dukába ment, a szótár kész volt, találkozásuk Kresznericcsel feltételezhető, annál is inkább, mert mindkettőjüknek, de különösen Stettnemek nagy szerepe volt a szótár megjelenésében. Stettner intézte el a kiadást és a korrektúrát. A kiadás végül nemzeti ügy lett, a magyar tudományos élet erkölcsi kötelességének érezte, hogy Kresznerics szótára megjelenhessen. Felhívással fordultak a magyar társadalomhoz, a közügy, a szerző iránti tisztelet jegyében kérték a magyar nyelv barátait, hogy a közhasznú munka megjelenését előfizetők gyűjtésével segítsék. 71 A szótár három szakaszban készült el. Az első szakasz megjelenésekor Vörösmarty úgy méltatta, mint az első magyarul írt, az eddigi legteljesebb etimológiai szótárt, amelyben a szerző mindenütt feljegyezte, szavainak eredetét. Sok jó gyökeret és ismeretlen szót élesztett fel a köznép nyelvéből „a régiség penészei közül". A szótár első kötetének címlapján ez olvasható: „Magyar Szótár gyökéirenddel és deákozattal. Készítette Kresznerics Ferenc Szombathelyi megyebéli Pap, Bölcselkedés Doctora, Sági Plébános Kemenesali Esperes, Szent Széki Bíró és a Magyar Tudós Társaság tiszteletbeli tagja. Kiadták a magyar nyelv s a szerző néhány barátai. Pest 1831." Az előfizetés tehát eredményes volt, a mű megjelent. Igaz, a teljes anyag kiadását Kresznerics már nem érte meg, 1832. január 18-án eltávozott az élők sorából. Az előfizetők között szerepelt Deák Ferenc, Fábián Gábor (5 példány), Kazinczy Ferenc, aki örült a szótár megjelenésének „s meg sem álmodtam, hogy Hlyet már bírni fogunk" 7 * - fejtette ki véleményét. Stettner Györgynek és barátainak az volt a nagy érdeme, hogy a szótár kiadásával hozzáférhetővé tették a gazdag anyagot. Kresznerics előtt már jelentek meg szótárak, a gyökérrendes szótár azonban hiányzott. Egyidőben, de Kiesznerícs és Kassai egymástól függetlenül is dolgozott. A Tudós Társaságban ott volt Stettner Gyöigy, Kiesznerícs barátja és mecénása, s javaslatára 23